22.
Otthon, édes otthon
Hahii!:D Bocsi, hogy ilyen sokára hoztam a részt, de
ezen a héten nagyon sokat kellett tanulnom!!:( Extra hossz jár viszont kárpótlásul!;)
Jövöhéten hozom a kövi fejezetet, remélem, addig ezzel ellesztek! Lassan, de
biztosan közelítünk a végéhez, de ne aggódjatok! A kövi blogom már folyamatban
van.;) Elsö két rész pipa.:) De majd csak ezután kezdem el. Hát, ennyit erröl. Komikat kérek, mert ha megint nem kapok egyet sem, akkor nem lesz új rész!!!:C És nem, ez nem azt jelenti, hogy egy valaki komizik és hozom is az új részt! Boldog szülinapot Harry!:* utólag
is.:)
Hihetetlenül boldog voltam, mikor már a reptéren
vártuk a csomagjainkat. De a mosoly hamar az arcomra fagyott, amikor megláttam
az oda nem illő arcot.
- Ez meg mit keres itt? – suttogtam idegesen
Niall-nek és éreztem, ahogy kezeim ökölbe szorulnak.
- Nem tudom. – mondta. – Nyugi, nem biztos, hogy
Harry miatt van itt… - próbált nyugtatni, de ez nem pont azt a hatást váltotta
ki belőlem, mint amit el akart érni. Sőt, pont az ellenkezőjét.
- Mi mást keresne pont most, pont itt? – emeltem
fel kissé a hangom.
- Shh, ne csinálj műsort. – húzott magához.
- Bocsi, én csak… nem akarom, hogy Gabi emiatt
még többet szenvedjen. – néztem szomorúan azokba a gyönyörű kék szemekbe.
- Nyugi, ha Harold megint hülyeséget csinálna,
az neki jobban fog fájni, mint Gabinak. – kacsintott, mire felnevettem.
- Köszönöm. – öleltem át.
- Harry! – kiáltotta AZ.
- Oh, sz-szia… - dadogta Haz.
- Ez meg
mi a ****t (cenzúrázva) keres itt? – állt mellém Gabi.
- Nyugi. – fogtam meg a karját, mert nem voltam
benne biztos, hogy mennyire ingerelte föl az a… hogy is fogalmazzam szépen…
csirke. Vadcsirke! Ez az! Az a vadcsirke.
- Higgadt vagyok, elengedhetsz. – nézett rám.
- Oké, bocsi. Csak nem akarom, hogy nyilvánosan
szenvedjen balesetet ez a vadcsirke… - mondtam és kelletlenül elengedtem
barátnőm karját.
- Vadcsirke? Hm… nem is rossz… - mosolygott
elismerően, mire majdnem felnevettem.
*Harry szemszöge
- Te meg mit keresel itt? – húztam félre.
- Téged! – adta meg az észszerű választ.
- De… nem szabadna itt lenned! – suttogtam idegesen.
- De itt vagyok! – mondta boldogan, mire kezeimbe
temettem arcom. – Jó, ha ennyire nem szeretnéd, hogy itt legyek, akkor
elmegyek. – sértődött meg és elrohant. Nem mentem utána. Örültem, hogy elment.
*Reni szemszöge
Harry félre húzta Taylort, hogy mi ne halljuk
beszélgetésüket. Eléggé idegesnek látszott, de jelen pillanatban jobban
izgatott, hogy mi van Gabival.
- Hé, minden oké? – fordultam felé.
- Persze, csak egy kicsit… émelygek. – tényleg
látszott rajta, hogy sápadt és nincs túl jól.
- Elmenjünk a mosdóba? – kérdeztem.
- Légyszi.
– bólintott.
- Egy perc és itt vagyunk. – szóltam Niall-nek,
majd elrohantunk a mellékhelységbe.
Gabi egyből berohant az egyik wc-hez és lerogyott
előtte.
- Kimennél? Nem akarom, hogy lásd… - nézett rám,
mire csak bólintottam, majd becsuktam az ajtót. Két perc múlva barátnőm, már
egy kicsit jobb színben lépett ki.
- Biztos, hogy minden oké? – kémleltem arcát.
- Tuti. Biztos valami romlottat ettem.
- Mehetünk? – kérdezte Niall, mikor oda értünk a
társasághoz.
- Aha. –
válaszoltam.
- Mi történt? Gabi nem néz ki valami fényesen.
- Valószínűleg lejárt kaját evett, mert
kihányta. – fintorodtam el.
- Én nem hiszem, hogy ez az oka… - bambult el.
- Akkor mégis mi lehet? – hitetlenkedtem.
- Majd négyszemközt megbeszéljük, oké? – nézett
rám.
- Rendben… - sóhajtottam. – Holnap lesz csak
koncert. Addig mit csináljunk? – váltottam témát.
- Körbevezethetnétek minket a fővárosban. Amikor
legutóbb itt voltunk, nem nagyon volt rá lehetőségünk. – mosolygott Liam.
- Oké, hova menjünk először? – lelkesedtem.
- Valahova vízpartra! – nézett Lou gonoszan
Zayn-re.
- Neked sem baj? – kérdeztem és mosolyogva
néztem a rossz fiúra.
- Mehetünk. –rántotta meg a vállát, mire Louis
csalódott sóhajt hallatott. Hát, ez nem jött össze…
- Megvan! – mondta hirtelen Gabi. –
Margitsziget? – nézett rám.
- Tökély. – vigyorogtam.
Egy csodálatos délutánt töltöttünk el, így
tízesben. Voltunk a Duna parton, a játszótéren, a várromoknál, és természetesen
nem hagyhattuk ki az állatokat sem.
Mikor már esteledett, akkor esett le, hogy nincs
hol aludni, mert ugye nálunk nem férünk el tízen.
- Hotel? – vettetem fel az ötletet.
- Tud valamit a csaj… - mondta csettintve Louis.
- Tudom. – mondta büszkén Niall, majd vigyorogva
átkarolt.
- De ti ketten mentek haza! – mutatott ránk
Hazza perverz fejjel.
- Mert? – húztam fel a szemöldököm.
- Azt majd Niall elmondja. – kacsintott.
- Akkor… mi most felmegyünk hozzád? – nézett rám
értelmes fejjel (így is olyan cuki!<33:’D) az ír manó.
- Úgy tűnik… - sóhajtottam. – Gyere, egyszerűbb,
ha taxival megyünk. – húztam el a többiektől.
Kb. fél
óra alatt otthon is voltunk. Én egyből fordultam volna vissza, mert rájöttem,
hogy valószínűleg nincs itthon kaja, de Niall megállított. Első útja
természetesen a hűtőhöz vezetett, és mikor látta, hogy még le akarok menni,
utánam szólt, hogy van elég élelmiszer a túléléshez.
- Király! – sóhajtottam fel megkönnyebbülve
- Nézünk filmet? – huppant le a szöszi a
kanapéra.
- Felőlem nézhetünk, de 80%, hogy bealszom a
fele előtt. – ásítottam.
- Nem baj az. – mosolygott édesen. – Én végig
nézem.
- Oké. – adtam meg magam, majd én is helyet
foglaltam mellette. – Mit nézünk? – kíváncsiskodtam.
- Vagy a Pí életét, vagy a Harry Potter utolsó
részét.
- Harry. – vágtam rá.
Igazam is lett. Nagyon hamar bealudtam Niall
vállán.
*Eközben, Harry szemszöge
- Oh, kevés az ágy… - vigyorgott perverz fejjel
Louis.
- Én nem alszok veled! – tettem föl a kezeimet,
mire egyből lehervadt a mosolya.
- Nem
baj, jó lesz Eleanor-ral is! – vidult fel rögtön.
- Kösz… - motyogta El, én meg felsóhajtottam.
Mire végre mindenki letelepedett aludni, már
nagyon késő volt.
- Figyu, nekem még el kell intéznem valamit, de
sietek, oké? – pusziltam homlokon Gabit.
- Oké, de tényleg siess! – mosolygott fáradtan,
mire én csak bólintottam, majd kikászálódtam az ágyból.
Halkan kimentem és küldtem egy üzenetet
Taylor-nak. „Két perc és ott vagyok! xx” jött a válasz.
*Taylor szemszöge
Amint Harry küldött SMS-t, rögtön válaszoltam,
magamra kaptam egy kabátot és indultam a megadott helyre. Tudtam. Tudtam, hogy
csak játszik velem, mégis belementem. Hogy miért? Mert utálom azt a szőke
libát, akivel most együtt van. Miatta nem kaphattam meg!
- Fú, nem vicceltél, amikor azt írtad, hogy két
perc. – vigyorgott rám, mikor beléptem a hotelszobába.
- Ha rólad van szó, nem viccelek. – mondtam komoly
fejjel.
Ahogy belenéztem szemeibe, a szokásosnál
sötétebb zöld árnyalat csillogott gyönyörű íriszeiben. Ahogy végignézett
rajtam, szeme egyre csak sötétedett.
- Gyere ide! – húzott magához és elkezdte harapdálni
a nyakam. Szép lassan az összes ruha a földön kötött ki…
10 (!!!!) perc múlva kifulladva borultam Harry
mellkasára.
- Ez… elképesztő volt! – mosolyogtam
elégedetten.
- Ja, egynek elment. – legyintett lazán, majd
elkezdett felöltözni.
- Miért csinálod ezt? – ültem fel, magamra húzva
a takarót.
- Te miért csinálod ezt? Ha úgyis tudod, hogy
nem téged szeretlek… – nézett a szemembe.
- Mert azt akarom, hogy szeress! – fakadtam ki. –
Minden nap azt nézem, ahogy azzal a libával járkálsz kézen fogva és azt mondod,
hogy szereted!
- Mert szeretem is! – emelte fel hangját, ezzel
félbeszakítva. – Már azóta szerelmes vagyok belé, amióta először megláttam.
Csak féltem… Most meg elcsesztem… - temette nagy tenyereibe arcát.
- Elcseszted… Na és? Ott van rajta kívül több
millió lány, akit megkaphatsz! Köztük én is. – fejtettem le ujjait az arcáról.
- De nekem csak Ő kell… - suttogott. – Helyre fogom
hozni! – állt fel hirtelen. – Sajnálom, hogy kihasználtalak. – nézett rám már
felöltözve. – Többet nem fordul elő. – lépett ki az ajtón. Engem meg ott
hagyott. Megsemmisülve. Soha nem mondhattam már meg neki, de én egyetlen percet
sem bántam meg, azok közül, amit vele töltöttem el. Azzal, hogy kisétált azon
az ajtón, egyúttal az életemből is kilépett. De még nem örökre.
*Gabi szemszöge
Végignéztem. Az egészet. Nem hallottam belőle
semmit, de kényszerítettem magam, hogy végignézzem. Tudtam, hogy Harry még
nincs túl rajta, de ez azért baromira fájt. Meglepődtem, mikor a göndörke
idegesen mondott, vagy ordított. Nyakán kidagadtak az erek, keze ökölbe
feszült, majd összerogyott a földön. Taylor egy szál takaróban odament mellé és
lefejtette kezeit az arcáról. Haz arca most kétségbeesettséget tükrözött és
mozgott a szája, tehát mondott valamit. Gyorsan felöltözött és otthagyta azt a
szőke nemmondommit. Mire feleszméltem, már hozzám beszélt, de én nem fogtam fel
szavait.
- Gabi! Hahó! Hallasz? – társult hirtelen hang a
képhez.
- Mi van? – kérdeztem flegmán.
- Mennyit
láttál? – nézett a szemembe.
- Mindent. – vallottam be. – Miért? Talán nem
kellett volna?
- Nem! Ah, bakker! Hallottad is, hogy miket mondtam?
– kapaszkodott utolsó reményébe, de nemet intettem a fejemmel.
- Nem is vagyok rá kíváncsi. – mondtam őszintén.
- De…
- De megcsaltál! – hangom nyugodt volt, de
mindketten tudtuk, hogy ideges vagyok. Épp úgy, mint Harry.
- Meg tudom magyarázni! – szemében fájdalom
tükröződött.
- Engem meg nem érdekel a magyarázatod.
Sajnálom. – fordítottam neki hátat és visszamentem az ideiglenes szobánkba.
Azt hittem, hogy már mindenki alszik. Kimentem a
konyhába. Kisebb szívroham tőrt rám, amikor hallottam, hogy valaki becsapja az
ajtót. Nyilván Harry jött meg. Nem érdekelt, csak lerogytam a hideg csempére és
amilyen halkan csak lehetett, elkezdtem sírni.
- Ki az? – suttogta valaki, mire felálltam.
Liam-mel találtam szembe magam.
- Hát te? – kérdezte kómásan. Nyilván nem látta
a kisírt szemeimet a sötétben. Egyszer csak elborult az agyam, fogalmam sem
volt róla, hogy tulajdonképpen mit is csinálok. Csak letámadtam Liam-et. Vadul
kaptam ajkai után, de ő nem engedett. Eltolt magától a vállamnál fogva.
- Hé, hé, hé, hé, hé! Minden oké? – nézett rám.
- Sa-sajnálom… - dadogtam. – Én… én… - kezdtem
volna, de nem tudtam befejezni, megint előtörtek a könnyeim. Csak most fogtam
fel igazán mekkora hülyeséget is csináltam.
- Nyugi… - hajolt le mellém és végigsimított a
vállamon. – Akarsz róla beszélni?
- Ih-igen… - hüppögtem a sírástól.
Percek múlva összeszedtem magam és mindent
elmondtam Liam-nek, kivéve egy dolgot, amit még Reni sem tud.
- Romlott kaja? Jobb hazugságot nem tudtál
kitalálni? Csodálom, hogy a többieknek még nem esett le. – szólalt meg rövid
hallgatás után, mire elkerekedett szemekkel néztem rá.
- Ezt meg, hogy érted? – kérdeztem rosszat sejtve.
- Arról, hogy még megvan a baba. – tőrt a
lényegre.
- Egyszerűen… nem tudtam megtenni. Úgy érzem
ezek után Ő az egyetlen, ami megmaradt nekem Harry-től. – simítottam végig a
hasamon.
- Meddig akarod még titkolni?
- Ameddig csak lehetséges. Tudom, hogy egy idő
után feltűnne, hogy meghíztam, meg ilyenek, de addig nem akarom, hogy
megtudják. Félek a reakcióiktól. – vallottam be.
- Én megőrzöm a titkod. De… - tápászkodott fel
mellőlem. – Én a helyedben elmondanám Reninek. Jó éjt. – ment vissza aludni.
Ránéztem az órára, ami 3:57-et mutatott. Úgy
döntöttem, hogy mivel ezek után úgysem tudnék elaludni, inkább iszok egy kávét.
Miután feltettem főni a vizet, lépéseket
hallottam, de nem nagyon foglalkoztam vele. Majd valaki hátulról átkarolta a
derekamat.
- Nem csak ő maradt neked. Én is itt vagyok.
Persze, csak ha megbocsájtasz. – suttogta a fülembe.
- Ha
elmondod, hogy erre miért volt szükség, akkor örömmel. – adtam meg magam. Mindketten tudtuk, hogy sosem tudok rá sokáig haragudni.
Leültünk egy-egy bögre kávéval és mindent
elmesélt. Egyes részeknél könnyeztem, máshol felháborodtam. Dióhéjban annyi
történt, hogy Harry azt hitte, hogy én nem élveztem azt, ami a bálon történt
kettőnk között, és nem is akarom többet, ezért máson vezeti le. Ezért fejbe
vágtam és jól ki is osztottam. Végül is, miután mindent átbeszéltünk, csak
nevettünk az ügyön. Mindketten hülyék voltunk. Ez nem kérdés.
- De egyetértek Liam-mel. – váltott komolyra
Haz. – El kellene mondanod Reninek. Tuti megérti. – mosolygott édesen.
- Majd elmondom. Csak még nem tudom hogyan. –
mosogattam el a koszos csészéket.
- Ma lesz a koncert… - gondolkozott el Harry.
- Igen, ma délután. – mosolyogtam.
- Délelőtt meg elmegyünk. – nézett fel rám.
- Hova? – húztam össze a szemöldököm.
- Ultrahangra. – nyomott egy puszit a hasamra.
- Oké. De még ahhoz kicsit korán van.
- Addig meg reggelizünk. – pattant föl vidáman. –
Te csak ülj le! – kacsintott rám, majd elkezdett rántottát csinálni.
*Eközben, reggel*
*Reni szemszöge
Reggel az ágyamban keltem, egyedül, amitől máris
szomorúan indult a reggelem. Kicsit jobb kedvem lett, mikor találtam egy cetlit
az éjjeli szekrényemen, rajta egy üzenet volt Niall kézírásával:
„Szia, hercegnőm!
Nagyon édesen aludtál, így nem volt szívem
felkelteni. Sajnos muszáj volt elmennem, de majd elmondom, hogy miért, ne
aggódj! J Ha van
kedved, eljöhetnél a délutáni koncertre. Hagytam ott neked egy jegyet, a
telefonod alatt.;) Már hiányzol Kicsim, pedig még itt ülök az ágyon. Vigyázz
magadra.
Niall xx”
Nagyon édes üzenet. Úgy döntöttem, hogy el is
megyek a koncertre. De előtte fel kellett hívnom Gabit, hogy mi volt.
- Gabi jelenleg nem elérhető, kérem, hagyjon üzenetet
a sípszó után, bííííp! – szólt bele egy „férfi” hang.
- Szia, te idióta! – nevettem. – Gabi?
- Mondtam, most nincs itt.
- Majd szólj neki, hogy hívjon! – adtam ki az
utasítást, majd kinyomtam.
Egy órán keresztül dobáltam ki mindent a szekrényemből,
mire megtaláltam a tökéletes ruhát a koncertre:
Éppen el akartam menni,
zuhanyozni, meg hajat mosni, mikor megcsörrent a telóm.
- Szia, mondd! – szóltam bele vidáman.
- Szia, átmehetek? Valamit sürgősen meg kell
beszélnünk, ráadásul nincs mit felvennem a koncertre! – hadarta barátnőm.
- Gyere gyorsan! Addig hajat mosok.
- Oké. De siess!
- Kk.! – válaszoltam.
- Mi van? – kérdezett vissza.
- Azt jelenti oké, oké.
- Jaa. Na, szia! – mondta, majd kinyomott, én
meg elmentem zuhizni.
- Na, végre! – állt föl az ágyamról, kedves,
szőke barátnőm, mikor belibbentem egy szál türcsiben a szobámba.
- Neked is, szia. – mosolyogtam rá, majd
előszedtem neki is egy szettet, amit még akkor készítettem elő neki, amikor az
enyémet állítottam össze:
- Köszi. – mosolygott. - Ez tökéletes.
Miután átöltöztünk és ettünk valamit
(elfelejtettem reggelizni…), letelepedtünk a kanapéra. Bekapcsoltam a Tv-t
háttérzajnak, és vártam, hogy Gabi belekezdjen a mondandójába. Tátott szájjal
hallgattam végig, hogy mi történt az este, amíg én békésen aludtam.
- Sz-szóval… - kezdtem, miután befejezte és lélegzetvisszafojtva
várta a reakciómat. – Megvan még a baba? – kérdeztem mosolyogva, mire
láthatólag megkönnyebbült.
- Igazából babák. – mondta félénken.
- Mi? Ikrek lesznek? – csodálkoztam.
- Igen. De azt még nem tudják megmondani, hogy
fiúk-e vagy lányok. Esetleg mindkettő.
- Ahha! – esett le hirtelen. – Tehát ultrahangom
voltatok reggel?
- Igen…
- Harry mit szólt? – vigyorogtam, mint a
vadalma.
- Először majdnem elsírta magát. Aztán meg
majdnem elájult, amikor az orvos közölte vele, hogy ikrek lesznek. Amikor meg
már feldolgozta, elkezdett örömében ugrálni. – mesélte nevetve.
- Ááá, ez annyira jó! Megvan már, hogy mi lesz a
nevük? – tapsikoltam.
- Hát… ha egy fiú, egy lány lesz, akkor Cooper
és Melanie. Ha két fiú, akkor még a Tyler. Ha meg két lány, akkor Kate.
- Gyönyörű nevek. Megsimogathatom? – mutattam a
hasára.
- Persze. – kuncogott, majd végignézte, ahogyan
óvatosan ráhelyezem a még lapos hasára a tenyerem, majd lassan fel és le
mozgatom.
- És… így mi lesz a turnéval? – kérdeztem egy
kis hallgatás után.
- Mivel az csak olyan egy hónap lesz, ezért
megtartják. De… megkérhetlek valamire?
- Természetesen.
- Itthon maradnál velem addig? Csak, hogy Harry
ne aggódjon, mert nem mer egyedül hagyni. – magyarázkodott rögtön.
- Hé! Itt maradok. Nyugi.
- Köszönöm. – ölelt át.
- Ez alap. – mosolyogtam a vállába. – De azért a
mai koncertre elmegyünk… ugye? – néztem boci szemekkel.
- Persze, nem pazarolnám el… EZT. – mutatott fel
egy koncertjegyet.
- Áh, király! – ugráltam a kanapén.
- Hé, hé, hé! Kisasszony, azonnal szálljon le a
kanapéról! – figyelmeztetett Gabi, én pedig engedelmeskedtem.
- Lassan indulni kéne… - néztem az órára.
- Akkor induljunk. – tápászkodott föl Gabi.
Én
fölvettem a pólómra egy bőrdzsekit, Gabi meg egy kabátot, belebújtunk a
cipőinkbe és indultunk is.
.jpg)
.jpg)