07. New life

Meghoztam a 7. részt! :D Sajnálom, hogy ennyit késtem, de ez a rész picit hosszabb lett.  Mindenkinek köszönöm a kommenteket!:$ 5 komi után hozom a kövit jövő héten! Kritika is jöhet, mert abból tanulok (negatív is!!) Nem is pofáznék többet…:’DD Jó olvasást!<3

7. New life

Ma is a Little Things-re ébredtem úgy, ahogy elaludtam. Boldogan, Niall karjaiban. Kegyetlenül leütötte a telómat, de az még mindig szólt.
– Niall – mondtam tök kómásan.
– Hm? – kérdezte és szerintem még fáradtabb volt, mint én.
– Érintőképernyős! – mondtam, arra utalva, hogy ha ráüt (?), attól még nem fogja abbahagyni…
- Ja, akkor tessék… - adta oda nekem a telefonomat, hogy kapcsoljam ki. Oké, haladunk. Kinyomtam a dalt és felültem.
– Aludj csak, én megyek öltözni. – suttogtam és nyomtam egy puszit az arcára. Motyogott valami „szia” félét. Elmosolyodtam. Olyan aranyos, mikor alszik! Bár mondjuk Niall-ról beszélünk… ő mikor nem az? <3 Miután befejeztem a „szerelmes vagyok, minden olyan szép!” gondolatmenetemet elmentem felöltözni.

Igen, ezt vettem fel :'D

Megittam a kávémat és már is „felébredtem”. Fogmosás, fésülködés stb., és már kész is vagyok.
– Gabi, jössz már? – üvöltöttem a bejárati ajtó mellől, mert fogalmam sem volt, hogy hol lehet.
– Jövööök! – jött a válasz a konyhából. – Húú, látom te is kicsinosítottad magad az utolsó napra! – mondta izgatottan.
– Picit – vontam meg a vállam.
– Picit, picit… Na, menjünk! – mondta, és kitolt az ajtón.

*a suliban, első óra előtt*

- Mesiii! –rohantam egyből a padjához.
– Hm? –nézett fel a könyvéből.
– Miért nem mondtad, hogy Harry a pasid? – támadtam le.
– Mi? Honnan tudod? – kerekedett el a szeme.
– Harry mondta. – mosolyodtam el.
– Várjunk… akkor a srácok ezek szerint nálad laknak? – kérdezte meglepetten.
– Ühüm. –bólogattam büszkén.
– Egek ura, akkor te vagy Niall csaja! – üvöltött fel.
– Pszt! Halkabban! – szóltam rá.
– Ó, persze. Bocsi. – mondta.
– Semmi. – vigyorodtam el. Ekkor megszólalt a csengő. Gyorsan a helyemre siettem és már el is kezdődött a duplamatek. Konkrétan végigszenvedtem, úgy, mint a többi órát. Egész nap azon járt a fejem, hogy Londonba megyünk. Mikor ebbe belegondoltam mindig ugrálhatnékom volt. Tesin legalább valamennyire le tudtam vezetni, de az sem volt az igazi… Gabi is hasonlóképpen érezhetett, mivel ő is rendesen be volt pörögve. Mire hazaértünk már nagyjából kitomboltuk magunkat.

– Na, végre! Haza jöttek a sulis… bárányok. – mondta Louis asszem’… köszönés képpen.
- Haha, nagyon vicces. – mondtam, majd ledobtam a táskámat és levágtam magam a kanapéra. Aztán eszembe jutott, hogy be kéne pakolni a cuccokat, úgy hogy felálltam és bementem a szobámba. Elővettem a bőröndömet és elkezdtem kiválogatni a ruháimat. Végül is valahogy belepasszíroztam őket, de rá kellett ülnöm. Csak a legszükségesebbeket. Na, ja. :D
– Kopp, kopp!
– Bújj be! – mondtam mosolyogva.
– Hogy állsz a csomagolással?
– Egész jól.
– Tehát megvagy?
 – Ha unalmasan akarsz fogalmazni… - mondtam „unottan”
– Na, ne csináld már! – mondta és megölelt.
– Annyira hiányozni fog minden, amit itt hagyok… - sóhajtottam. Még szorosabban ölelt.
– Niall… szeretlek, de… megfojtasz! – nyögtem ki, mert már tényleg kipréselte belőlem az összes levegőt.
– Bocsi, nem akartam… - mondta angyali mosollyal.
– Elhiszem. – vigyorodtam el.
– Nem vagy éhes? – kérdezte hirtelen.
– Nem, de lefogadom, hogy te igen… - vigyorogtam még mindig. –
 Ne, honnan tudtad? – kérdezte enyhe cinizmussal.
– Tippeltem! – kacsintottam és kimentem a konyhába, keresni valami kaját annak a bélpoklosnak… Végül is csináltam egy szendvics + kóla párosítást. Mire kész lettem a „mesteri” tálalással a fiúk már mind a kanapén kockultak. ( Jó, Niall TV-t nézett, de csak azért, mert tudta, hogy viszek neki kaját…)
– Tessék! – nyomtam kezébe a tálcát.
- Ó, köszi. – mondta kisfiús mosolyával, ami annnyira imádok! (és szerintem ezt ő is tudta…)
– Na, mikor megyünk? – jött ki Gabi a fürdőből átöltözve (?).
– Ha a gép 16:50-kot indul, akkor kb.… most. – nézett az órára Harry.
– Akkor indulás! – állt fel Louis. Miután mindenki felállt (vén trottyok, hah! :D), végre indulhattunk… legalább is azt hittük.
– Várjunk csak… nem hiányzik valaki? – kérdeztem.
– Nekem nem! – mondta Lou.
– Haha! Nem úgy gondoltam! Harry, a barátnőd nem jön? - fordultam hátra.
– De, a reptéren talizunk. –vonta meg a vállát.
– Oké, akkor hogy menjünk? Ennyien nem férünk el egy autóban! – mondta Liam.
– Csak egy kocsi van? – kérdezte Gabi.
– Nem, az enyém is itt van. – mondta Zayn. – Na, akkor én megyek Lou-val, Renivel és Niall-el, ti meg hárman Zayn kocsiával. Gyerünk emberek, legalább tegyetek úgy, mintha élnétek! – dirigált barátnőm.
– Ööö… szerintem jobb lesz, ha tesszük, amit mondd. – kockáztattam megszólalni.
– Reninek igaza van, menjünk, mielőtt leszedi a fejünket! – kapott észbe Niall is, és berángatott a hátsó ülésre.

*a reptéren*

Az út csendesen telt. Gondolom a fiúk nem mertek megszólalni. (Vajon miért? ) Jó, most én sem mertem megpróbálni kommunikálni, de ez az egész szitu annyira vicces volt, hogy végig vigyorogtam az utat. A reptéren hamar megtaláltunk a többieket. Csak Mesit nem…
- Hazza, nem azt mondtad, hogy itt lesz? – kérdeztem.
– De, vagyis nekem azt mondta.
– Lehet, hogy a Londoni repülőtérre gondolt… - szólalt meg Louis.
– Azt azért szerintem mondta volna, nem gondolod? – kérdeztem, mert azért az elég fura lenne, elvégre ő is suli után ment haza, meg minden… Nem tudna előttünk oda érni! Hacsak nem teleportál (?).
 – Egy pillanat, felhívom. – mondta Harry.
– Végre egy értelmes ötlet! – fakadt ki Gabi. Ömm… nem tudom, hogy ezt hogy értette, végül is… Á! Inkább hagyjuk…  Végül is kiderült, hogy csak pont elkerültük egymást, de mire fel kellett szállni meglettünk. Az utat végig izgultam (igen, mind a kb. 3 órát…), de nem egyedül. Mesi és Gabi is pörgött rendesen. Be nem állt a szánk, amíg le nem szálltunk. Utána csak szájtátva bámultunk mindent. London lenyűgöző város! Úgy érzetem, hogy ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Miután megbeszéltük, hogy este elmegyünk bulizni és másnap, vagy utána (ki tudja, hogy ki mennyire lesz másnapos…) városnézés.

*a fiúknál*

A fiúk háza eszméletlen nagy volt, és meglepően tiszta.
– Jé, itt nincs rendetlenség! – mondta őszintén meglepetten Gabi. Tudtam, hogy szóvá fogja tenni, de reménykedtem benne, hogy kicsit finomabban…
- Persze! Hiszen turnézni voltunk! Gondolom valamikor benézett a takarító nő. – válaszolta Harry, majd ledobta magát a kanapéra.
– Legalább a cipődet vetted volna le! Könyörgöm! Ez fehér bőr! – szörnyülködött Liam. Válaszul Harry „csak lazán” stílusban lerúgta a cipőjét a földre.
– Köszönöm! – mondta ˇhálásan” a másik.
– Kajás vagyok, van itthon valami ehető? – kérdezte hirtelen Niall.
– Remélem… - mondtam, mert eszembe jutott, hogy ma még nem is kajáltam… megint.
- Na, ti aztán tényleg összeilletek. – poénkodott Louis.
– Haha. – válaszolt Niall.
– Te Louis, hol van Kevin? – kérdeztem, mert tudtam, hogy ez eltereli a gondolatait.
– Nem tudom… - gondolt bele.
– Szerintem a gépen hagytad… - szállt be Zayn.
– Jaj, ne! Kevin! Miért, miéért? – dramatizált Lou.
– Szerintem menjünk, mielőtt velünk keresteti meg… - súgtam oda Niall-nek, hogy csak ő hallja. Válaszként elmosolyodott és elkezdett a konyha felé húzni. Megálltam az ajtóban, amíg Niall kinyitotta a hűtőt.
– Neeee!! – üvöltött fel hirtelen.
– Mi az? Mi történt? – kérdeztem és komolyan rám jött a szívroham.
– Nincs itthon pizza! – mondta kétségbe esetten. Hát… legyünk őszinték. Mire is számítottam? Sóhajtottam és közben eszembe jutott egy ötlet.
 – Akkor miért nem rendelünk? – kérdeztem hirtelen.
– Reni, te egy zseni vagy! – ugrott boldogan a nyakamba.
– Tudom Niall, tudom… - mondtam és belemosolyogtam a vállába. Egyszer csak elengedett és a telefonja után kutatott. – A hátsó zsebedben. – mondtam mosolyogva.
– Ja, tényleg! – röhögte el magát és elővette az iPhone-ját. Megrendelte a pizzákat (a többiek is kértek) és kb. 15 perc alatt ki is hozták. Miután megvacsiztunk, a lányokkal felvonultunk és kiválasztottuk, hogy mit veszünk fel a bulira.

Gabi egy gyönyörű kék ruhát választott

Én egy egyszerű fekete ruhánál maradtam

Mesi egy lila összeállítás mellett döntött (ami nagyon jól állt neki!)

Amikor elkészültünk az öltözéssel, sminkkel és a hajunkkal, lementünk a fiúkhoz, akik szintén átöltöztek.
 – Wow! Nagyon csinik vagytok! – mondta őszintén Niall. 
– Az én csajom! – bólogatott Louis elismerően. 
– Meg persze ti sem vagytok rosszak… - mondta nekem és Mesinek. Hát… kösz Lou. 
– Erre inkább nem mondok semmit… - reagálta le Mesi. 
– Én sem… - értettem egyet. Kicsit mondjuk megbántott, hogy így viselkedik, de tudtam, hogy csak poén volt… 
- Ne csináljátok már! Csak poén volt! – erősítette meg gondolatomat Louis. 
– Rossz poén… - mondta halkan Niall. Muszáj volt elmosolyodnom. Olyan aranyos! Jó, befejeztem! Szóval, valahogy bezsúfolódtunk egy autóba (áúcs) és elindultunk. Nem sokat jártam el szórakozni. Őszintén nem nagyon szeretem az ilyen helyeket, de gondoltam, ma kivételt teszek. Már csak a fiúk kedvéért is. Nem is volt olyan rossz a hely. Semmi bagó szag, atom részeg emberek… és még a zene is jó volt! Ahogy bementünk egyből a bárpult felé az irányt. Én a lányokkal inkább maradtunk az üdítőknél, de a fiúk (kivéve persze Liam-et) valami alkoholos italt rendeltek. Miközben iszogattunk zenét váltottak, mire Mesi közölte, hogy ez a kedvenc száma és, hogy valaki feltétlenül menjen el vele táncolni. Mondanom sem kellett, Harry egyből felállt és elvonultak táncikálni. 
– Mi is menjünk? – kérdezte Louis Gabitól, mert lehetet rajta látni, hogy halálra unja magát, de a világért sem rontotta volna el a fiúk jó kedvét. Ahogy én sem. Mondjuk én nem unatkoztam, tökéletesen elvoltam azzal az egy pohár kólámmal és természetesen a szívószállal. 
Miután megittam a pohár tartalmát elkezdtem rágcsálni a szívószál végét. Kiskoromban is mindig ezt csináltam, legalább is anyu ezt mesélte. Ahogy visszagondoltam rá akaratlanul is elmosolyodtam. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy mi fog történni velem. Hogy milyen szerencsés leszek. Hogy milyen csodálatos barátom lesz. Hogy olyan életem lesz, amilyet megálmodtam magamnak. Tökéletes. Nagyon elbambulhattam, mert valaki megrázta a vállam. 
– Hahó! Föld hívja Renit! – mondta Liam. 
– Tessék? Bocsi, nem figyeltem… 
- Azt vettem észre. – jegyezte meg kedvesen. – Mindegy. Azt mondtam, hogy lassan haza kéne menni. Már fél 3 van. – ismételte meg. 
– Úristenem! Repül az idő… - motyogtam. – De… hol van Niall? – kérdeztem, mert már nem volt mellettem. 
– Gőzöm sincs… Arról sem, hogy mikor ment el. – sóhajtott Liam. – Majd én megkeresem, te szedd össze a többeket. – mondtam. 
– Köszi! – nézett rám hálásan. Csak mosolyogva megvontam a vállam. Miközben a tánctérnél próbálkoztam összetalálkoztam Harry-vel. 
– Nem láttad Niall-t? – próbáltam túlüvölteni a zenét. 
– Bement a mosdóba! –ordította vissza. Biccentettem egyet „köszi” stílusban és a mosdó felé vettem az irányt. Tudom, hogy nem lett volna szabad, de bementem a fiú WC-be és meg is találtam. Sajnos… Éppen egy másik lány száját falta. Gyorsan elrohantam Liam-hez. 
– Asszem’ megvan. – mondtam és közel álltam a sírógörcshöz. – Király, de hol? – kérdezte.
 – A fiúmosdó. – sóhajtottam. 
– Oké, hozom. A többek már a kocsinál vannak. – mondta és eltűnt a nagy tömegben. Kirohantam az autóhoz és már nem bírtam tovább. Éreztem, hogy az arcomat eláztatják a könnycseppek. Ahogy odaértem a többiekhez, rögtön Gabi nyakába borulva zokogtam tovább. Nagyon fájt. 
– Reni, mi történt? – kérdezte Harry kedvesen. 
– Niall egy… egy másik… lánnyal… a… a fiúmosdóban… - dadogtam össze-vissza. 
– Úristen… - mondta Gabi alig halhatóan. 
– Szegénykém. – simította meg a hátamat Mesi. Hozzá annyira nem állok közel, mint Gabihoz, de nekem ez is sokat jelentett. Teljesen összetörtem és Gabi ezt nagyon jól tudta. Egyrészt azért, mert nem szoktam sírni, igyekszem erős lenni. Másrészt már szinte jobban ismer, mint anyu. Most is tudta, hogy mire van szükségem. Rá. A többiek is ott álltak és próbáltak vigasztalni, ami tényleg nagyon jól esett, és ezért irtó hálás vagyok nekik, de abban a helyzetben semmi sem tudott megnyugtatni. Egyszer csak kicsapódott a szórakozóhely ajtaja és Niall futott ki rajta. Egyenesen hozzám. 
– Reni, tudom, mit érzel, de hidd el, ez nem az… 
- Aminek látszik? Dehogynem! Túl sokat ittál és részegen csókolgattál egy vadidegent, vagy tévedek? – támadt neki kegyetlenül Gabi. Komolyan kezdem elhinni, hogy olvas a fejemben. Ha nem a könnyeimtől fuldokolnék, és nem lennék ennyire megbántva, összetörve, megalázva… stb. Akkor én is pontosan ezt mondtam volna. 
– Gabi, ne csináld, had beszéljek vele! – kérte Niall.
 – Most biztos nem akar látni… - mondta halkan Louis is.
 – Hé, ne itt rendezzetek balhét, oké? – szólt közbe Liam. Bepréselődtünk az autóba (ezúttal Niall ült elől) és Liam hazahajtott.

06. Az új csaj

Különleges kérésre az új rész.;) 5 komi és jön a kövi!:) Jó olvasást!<3 

6. Az új csaj

Emese (Mesi)

- Na, jó, ezt majd később. Szólok Reninek, hogy kezdjen készülődni, mert el fogunk késni. – Néztem az órára. Elmentem a szobájához és bekopogtam.
– Gyere! – halottam Niall (?) hangját.
– Bocsi, ha zavarok, de akkor ma nem is megyünk suliba? –kérdeztem.
– Ó, basszus! – mondta Reni. – Bocsi, sietek! – szólt oda nekem és nagy sietségében szó szerint kiesett az ágyból. Ezen jót nevettem. – Ajj, még zuhanyoznom is kell! – nyafogott.
– Akkor gyorsíts be, mert el fogunk késni, ha nem igyekszel! – mondtam idegesen. 10 perc múlva felöltözve, lezuhanyozva, rendbe szedve állt előttem.
– Na, ez a beszéd! Akkor let’s go! – mondtam mosolyogva.
– Vigyázz magadra! –mondta Louis és adott egy búcsúcsókot.
– Oké, sziasztok! –köszöntem és már indultunk is. Mivel közel lakunk a sulihoz, gyalog 5 perc alatt ott vagyunk. Ami valljuk be, nagyon jól jön,ha esetleg elaludnánk vagy valami… J

*az iskolában*

*Reni szemszöge

- Hali! –köszöntem belépve a terembe. Mint általában az osztály háromnegyede már bent volt.
– Szia… sztok! – mondta… egy új lány? Nem tudom, hogy ki volt. Még sosem láttam az előtt. 
– Szia! – köszöntem vissza barátságosan. – Már meg ne haragudj a kérdésért, de te ki vagy? – kérdeztem leülve a helyemre.
– Ó, de hülye vagyok! Még be sem mutatkoztam! Emese vagyok! Az új diák.
– Új diák? – kérdeztem értelmes fejet vágva.
– Ühüm. Az ofőtök nem mondta? – kérdezte kedvesen.
– Nem, ez valahogy kimaradt… - mondtam. – Mindegy, szóval… én Reni vagyok. Ő meg a barátnőm, Gabi. – mutattam Gabira, aki éppen a föcit nézte át az órára, mert javítani szeretett volna.
– Csinos. – jegyezte meg, mire elmosolyodtam. Nem lesz vele semmi baj! Sorba bemutattam a többi osztálytársainak és felajánlottam, hogy szívesen körbe vezetem, ha gondolja.
– Megtennéd? Köszönöm! –mondta hálásan.
– Semmiség! – mosolyogtam rá. – Ha kell valami, csak szólj. – bátorítottam, majd a helyemre siettem, mert csöngettek.

*az órák után*

- Na, mehetünk? – kérdeztem Mesit (azt mondta, hogy nyugodtan hívjam így).
– Persze! –mondta lelkesen.
– Ó, egy perc, szólok Gabinak, hogy ne várjon. – mondtam, majd kirohantam a szekrényekhez. – Figyu! Van az az új csaj, tudod. Igen. Na, megígértem neki, hogy körbevezetem a suliban, nem baj? – hadartam el. Gabi sóhajtva csukta be a szekrényt, majd áldását adta programomra és lelépett. Huh, ez jól ment – gondoltam, majd visszamentem az osztályba Mesihez.
– Indulhatunk! – mondta felcuccolva.
– Oké – mondtam és elindultunk. Tökre el volt ájulva a sulitól, pedig szerintem nem egy nagy szám… kb., mint a többi suli.
– Ez tök jó volt! Még egyszer, köszi! Holnap talizunk! – mondta, majd boldogan elsietett a buszmegállóba. Én is boldogan mentem haza. Nem csak azért, mert lett egy új barátom. Otthon várta a pasim. De jó ezt kimondani! Niall Horan az én pasim! Legszívesebben világgá kürtölném. Úgy éreztem, hogy soha nem voltam boldogabb. Hát… ez addig tartott, amíg haza nem értem…

*otthon*

- Megjöttem! – kiáltottam boldogan, de semmi válasz… Már megint elmentek? – gondoltam rémülten. De ezúttal nem, csak senki sem szólt semmit. A levegőben vágni lehetett a feszültséget. Idegtépő volt.
– Lemaradtam valamiről? – tettem fel a költői kérdést.
– Paul hívott minket. – kezdte Liam.
– Ne is folytasd! El kell mennetek… Ugye? –kérdeztem.
– Igen – sóhajtott Niall. Odamentem hozzá és átöleltem. Hirtelen támadt egy ötletem.
– Veletek mehetek? – suttogtam Niall fülébe úgy, hogy csak ő hallja.
– Hát… ha itt hagynád a sulit… meg úgy mindent…
- Csak téged nem! – szakítottam félbe. Erre még szorosabban ölelt.
– De Gabi is jön… ugye? – kérdeztem és már előre féltem a választól.
– Még szép. Louis nélküle nem hajlandó elmenni. – mosolygott Niall.
– Oké, akkor annyira nem lesz vészes. – mondtam és én is elmosolyodtam.
– Ja és Harry barátnője is jön. Nem tudom, hogy ismeritek-e… - mondta hirtelen. Harry tuti, hogy meghallotta, hogy miről beszéltünk, mert odajött és a kezembe nyomta törött iPhone-ját amin Mesi volt.
– Őt ismerem. –mondtam csodálkozva.
– Honnan? – kérdezte Harry. A hangja nyugodt volt, de láttam az arcát, hogy ez meglepte.
– Ő az új csaj a suliban. – mondtam. Hm, vajon miért nem mondta el, hogy Harry a pasija? Mondjuk, tuti nem hittem volna neki... Ezt végiggondolva nem is nagyon csodálkoztam azon, hogy nem mondta el. Jó, kicsit lassú a felfogásom, de most volt más dolog, ami jobban lekötött.
– Várjunk… hova is mentek?
– Vissza Londonba, Niall-t ilyen állapotban nem engedik fellépni. – mondta Harry. Úristen, futott át az agyamon. Londonba megyek! El sem hiszem! Ráadásul az 1D-vel! Te jó ég! Ez túl szép. ahhoz, hogy igaz legyen! És Gabi is jön! Mindig is erről álmodtam! Jó, lehet, hogy ciki, hogy még nem voltam az UK-ban, de… de ez van. Most viszont jön Gabi is, meg Niall… és… és az 1D! Istenem, valaki csípjen meg!
– Reni! Hahó! Figyelsz? – ébresztett fel Gabi.
– Ja, nem, bocsi. Mi van? –kérdeztem.
– Holnap után indulunk! Addigra mindent pakolj be! Oké? – mondta Liam.
– Meglesz. – mosolyogtam rá. 5 perc csönd után megszólalok:
- Éhes vagyok! – mondtam és elgondolkoztam rajta, hogy ma még nem is ettem semmit.
– Kétségtelenül illik hozzád haver. – mondta Louis belebokszolva Niall karjába. Ezen mindenki nevetett. Hahaha, jó vicc.
– Na, de komolyan! Ma még semmit sem ettem! –nyafogtam. – Jó, rendelünk! –unta meg Zayn a hisztimet. Hm, ez tényleg használ. Pizza evés közben (nem szeretem a kínait, na) beszélgettünk mindenféléről. Nagyon jó volt a hangulat. Vacsi után úgy döntöttem,, megírom a házit, úgy hogy bevonultam a szobámba és nekiálltam. Nem volt könnyű… Röpke másfél óra alatt végeztem is… Pff. Aztán úgy döntöttem, hogy felhívom anyut, hogy mit szól ehhez a London dologhoz.
– Már éppen ideje volt… - sóhajtotta a telefonba, miután közöltem vele, hogy „mi a szitu”.
– Mi? Minek? Mi van? Ezt meg hogy érted? – tettem fel a kérdéseimet.
– Végre valóra válthatod az álmod. Vagy nem arra vágytál 12 éves korod óta, hogy eljuss Londonba? – kérdezte és szinte láttam magam előtt, ahogy elmosolyodik.
– De, ez volt. És most végre valóra válik! Ez sem hiszem! – mondta és kifújtam magam.
– Figyelj, Reni! A nappaliban a TV-t tartó szekrényben van egy „kevés” pénz. Nyugodtan vidd el magaddal. Neked hagytam ott. – mondta, nekem meg lesett az álam.
– Erről én eddig miért nem tudtam? – játszottam a durcást.
– Mert biztos, hogy elköltötted volna! – mondta anyu. Mint mindig, most is igaza volt. Túl jól ismer már… Ööö… mondjuk ő az anyám, úgy hogy nem meglepő… Mindegy.
– Ott a pont. – sóhajtottam. 
- Mennem kel dolgozni. Légy jó és vigyázz magadra Londonban! – mondta, majd meg sem várta a válaszomat, és letette. Ezek után eldöntöttem, hogy felmegyek Facebook-ra. Felesleges volt. Soha sem történik semmi érdekes. Mikor félretettem a laptopot kopogtak.
– Gyere! – mondtam.
– Hogy állsz a házival?
– Már megvolt. Ja, és beszéltem anyuval. Belement. – mondtam boldogan, majd nyakába ugrottam.
- Reni, ez fantasztikus! Alig várom az interjút! –mondta boldogan. Nem bírtam tovább. Magamhoz húztam és megcsókoltam. Először meglepődött, de aztán vette a lapot és visszacsókolt.
– Kopp, kopp! Nem zavarok? – nyitott be Gabi, mire szétrebbentünk.
– Most már nem… - mondta Niall, majd durcásan kiment.
– Mizujs? –kérdeztem.
– Beszéltél anyuddal? –kérdezte félve.
- Ühüm – mondtam tök lazán.
– És?
– És elenged. – mondtam vigyorogva. Miután ugráltunk egy sort, Kiment közölni a jó hírt a többiekkel, én meg elmentem zuhizni. 5 perccel később már az ágyamban bámultam a plafonon lévő Niall poszteremet, mikor kinyílt az ajtó.
– Alszol már? –kérdezte Niall suttogva. Ezen muszáj volt nevetnem.
– Igen, Niall. Égő lámpánál alszok! – mondtam mosolyogva.
– Oké, hülye kérdésre, hülye válasz. – mosolygott.
– Na igen… mit szeretnél? – kérdeztem.
– Aludhatok veled? – kérdezte kiskutya pofival.
– Ahh, oké. Nem bánom… -adtam meg magamat. Mosolyogva bújt mellém és a karjaiban aludtam el.

05. A hercegem

Bocsi a rövid részért, de 3 komi után jön a kövi és az hosszabb lesz.;)

5. A hercegem

Én is boldog voltam. Tudtam, hogy mindenki rendben van. Vagyis nagyjából mindenki. Louis és Gabi összejöttek, de ezt még csak a fiúkkal tudatták. Ugyan is, miután visszamentek Londonba lesz egy interjú, amiben majd bejelentik, hogy Lou és El szakítottak. Majd a következő ilyen lehetőségnél mondják csak el, hogy Louis-nak lett egy új barátnője. Addig viszont sehol sem mutatkozhatnak együtt. Harry is boldog, bár szerintem megint valami 40-es csajjal van. Liam-mel minden rendben (látszólag). És én. Hát igen, én még mindig várok, hogy a szőke hercegem észrevegyen. Tudja egyáltalán, hogy létezek? Pff. Jó kezdet. Csak így tovább és talán mire elmennek derengeni fog neki, hogy volt egy csaj, akinél lakott kb. 1 hétig. Mindegy. Az én problémám a legelhanyagolhatóbb. Ez tuti. Abban viszont már nem vagyok ennyire biztos, hogy Niall túltette magát a szakításon. Majd holnap beszélek vele. Mára kifáradtam. Aludjunk! Hm, végre egy jó ötlet! – Jó éjt, srácok! Lassan azért ti is menjetek aludni, oké? – mondtam totál fáradtan.
– De még csak éjfél múlt! – háborodott föl Harry. Ehhez már túl fáradt voltam.
– Oké, akkor csak annyit kérek, hogy NE legyetek hangosak, ez megoldható? – kérdeztem.
– Persze, jó éjt! – intett le Liam.
– Jó éjt… - mondtam, majd bementem a szobámba, ledobtam magam az ágyra és már aludtam is.

*Másnap reggel*

A Little Things-re ébredtem. Majd éreztem, hogy valaki felnyög a hangzavarra.
– Jó, már ki is kapcsoltam! – mondtam, majd gyorsan kikapcsoltam. Aztán esett le. Ki aludt velem az éjjel? – Amúgy ki vagy? – kérdeztem miközben megpróbáltam felkelni. Na, igen. Ez reggel hatkor nem olyan könnyű, ráadásul tegnap sokáig fent voltunk és ma suli… bah…
- Neked is jó reggelt. – mondta kelletlenül. Azonnal felismertem a hangját.
– Niall, te mit keresel az ágyamban? – kérdeztem és igyekeztem megőrizni a hidegvéremet. Nem volt könnyű. Niall Horan velem egy ágyban. Meddig aludtam? Vagy mi történt, amire én nem emlékszem?
– Próbálok aludni! – mondta morcosan, majd felém dobott egy párnát, jelezve, hogy fogjam be.
– De… miért pont az én ágyamban? – kérdeztem miközben visszahasaltam és könyökeimmel megtámasztottam magam. Nem nagyon érdekelt a suli, most, hogy Ő itt fekszik az ágyamban. Erre a kérdésre nem válaszolt, csak a fejére rakott egy párnát és elkezdett horkolni.
– Hahó! Kérdeztem valamit! – mondtam és levettem e fejéről a párnát. Kezdett fogyni a türelmem.
– Mert veled akartam lenni! – feleli hirtelen, majd mikor nem hallja, hogy válaszolnék, kinyitja a szemét és rám néz. Éreztem, hogy kezdek pirulni. Gyorsan lehajtottam a fejem, hogy csak a hajam lássa. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben. Lehet hogy tegnap ittak és még nem józanodott ki teljesen? Vagy tényleg velem akart lenni? És csak aludtunk, vagy más is történt? És ha igen, akkor arra miért nem emlékszem? És miért nem tudok ránézni anélkül, hogy elpirulnék?
– Hahóó!! Föld hívja Renit! – halottam meg hangját.
– Tessék? Bocsi, nem figyeltem. – mondtam és éreztem, hogy megint elpirulok.
– Azt kérdeztem, hogy mi a baj? – mondta kedvesen. – Szóval? Mi a baj? – kérdezte és óvatosan az állam alá nyúlt és picit megemelte, kényszerítve, hogy nézzek a szemébe.
– Semmi, csak… Nem tudom elhinni, hogy ezt komolyan gondoltad… - nyögtem ki.
– Mármint azt hogy veled akartam lenni? – kérdezte és láttam az arcán, hogy ezt most nem nagyon érti. – Most nem vagyok képben. Harry azt mondta, hogy bejövök neked. Ez igaz? – kérdezte én meg megígértem magamnak, hogy, ha találkozok vele azt meg fogja bánni… Sóhajtottam.
– Mást is mondott? – kérdeztem.
– Nem. – mondta határozottan. Hittem neki.
– És te…? Mármint én neked…? – dadogtam tök bénán.
– Igen. – sóhajtott.
– Úristen… - mondtam suttogva és nem akartam elhinni, hogy ez tényleg velem történik…
- De neked… van pasid? – nyögte ki. Láttam, hogy nagyon nehéz volt neki kimondani és ez szörnyen jól esett. Elvigyorodtam.
– Nincs. Legalább is… még nincs. – mondtam. Erre megragadta a karom és magához rántott.
– Szeretnéd, hogy én legyek? – kérdezte, mire bólintottam. Óvatosan magához húzott és megcsókolt. Egyből visszacsókoltam és kezeimet a nyaka köré fontam. Boldog voltam. Elmondhatatlanul boldog.

*Eközben a konyhában*

*Gabi szemszöge

- Na, mit kértek reggelire? – kérdezte vigyorogva.
– Nekem mindegy, csak ne gyújtsd fel a konyhát. – mondtam mosolyogva.
– Ajj, abban hol a buli? – mondta elszomorodva. Felálltam és odamentem, mire magához húzott és megcsókolt. A fiúk elkezdtek „húú”-zni. Mire elszakadtam Louis-tól és nyelvet öltöttem rájuk.
– Louis! A barátnőd kinyújtotta ránk a nyelvéééét!! – nyávogta Harry.
– Te meg árulkodsz. – mondta egyszerűen és elkezdte felvágni a banánt (?).
– Tényleg, nem tudja valaki, hogy hol van Niall? Tegnap este óta nem láttam. – jutott eszembe. – Szerintem… - kezdte Liam, de itt megakadt.
– Szerinted…? – kérdeztem csípőre tett kézzel.
– Semmi, semmi… - mondta.
– Tudsz valamit? – kérdezte Zayn is.
– Nem, dehogy… - válaszolta kicsit túl hamar.
– Liam babának van egy kis titkocskája, a kérdés, hogy elmondja nekünk, vagy sem? – hajolt oda Louis. Mire a mondat végére ért már mindenki nevetett. Kivéve Liam. 

04. A szakítás

4. A szakítás

*a kórházban*

*Niall szemszöge

„Vajon van barátja? Tetszik neki valaki? Ha igen, akkor ki? Biztos, hogy nem én, mert a fiúk szerint hatalmas Directioner. Tuti, hogy látta már Amy-t.” Egyszerűen nem ment ki a fejemből az a lány. Gyönyörű barna haj, még gyönyörűbb barna szemek. Asszem’ szerelmes vagyok. Várjunk csak… nekem van barátnőm! Ilyen nincs! Ez is csak velem történhet meg!
– Na, jó. Erre inkább alszok egyet. – gondolkodtam hangosan. Épp félálomba voltam, mikor megcsörrent a telefonom. Amy hívott.
– Szia, mizujs? – kérdeztem.
– Szia Niall! Az a helyzet, hogy megismertem egy nagyon kedves fiú és…
- Tudom, mit akarsz mondani. – szakítottam félbe hirtelen – Sok boldogságot meg minden… - mondtam és mielőtt bármit és mondhatott volna kinyomtam. Kikapcsoltam a telóm. Egyedül akartam lenni a gondolataimmal. Igaz, hogy már nem szerettem annyira Amy-t, de azért mégis csak egy másik fiú miatt szakított velem. Mondjuk jobb is így, ha ő nem tette volna meg, én előbb vagy utóbb biztosan.

*Reninél*

*Reni szemszöge

- Minden oké? Mióta eljöttünk a kórházból, nagyon hallgatag vagy. – rázott fel a bambulásból kedves barátnőm.
– Persze, minden oké… - mondtam, de őt nem tudom átverni. Kár, most nem bántam volna, ha nem veszi észre…
- Niall jár a fejedbe, mi? – vigyorgott gonoszul.
– Pszt! Nem akarom, hogy a fiúk megtudják! – szóltam rá. – De amúgy igen. – vallottam be elkenődve. Sosem lehetünk együtt. Ebbe minél hamarabb bele kell törődnöm.
– Tudod, hogy történhetnek csodák! – félelmetes. Néha tényleg úgy érzem, mintha olvasna a gondolataimban.
– Egyet mondj! – válaszoltam.
– Gondoltad volna, hogy az 1D, ha nem is a 100 százaléka, de a 75%-a nálad fog lakni?! Vagy, hogy egyáltalán találkozni fogunk velük?! Ébresztő Csajszi! Ez az egész olyan, mint egy tündérmese! Már csak meg kell várnod, hogy rád találjon a szőke herceged! – igaza volt, mint mindig. Sőt az utolsó mondatánál el is vigyorodtam. Szép is lenne.
– Oké, megígérem, hogy megpróbálok pozitívan gondolni erre az egészre! Elvégre, ahogy mondtad a kedvenc bandánk 75 százaléka éppen a… Hol is vannak? – kérdeztem hirtelen, mert miközben beszéltem kimentünk a nappaliba, de sehol senki.
– Nem tudom… de nézd! A cuccaikat itt hagyták! – mutatott boldogan a rendetlen bőröndökre. 
- Remek. – sóhajtottam. – És most? – kérdeztem bizonytalanul.
– Várunk. – mondta Gabi teljesen nyugodtan.
– Mi? A kedvenc bandánk 4/5 része 5 perce még itt volt, mire kijövünk, eltűnnek, de a cuccaikat itt hagyták. Nem tudjuk, mi van, és azt se, hogy hol lehetnek és te csak itt akarsz ülni és várni?! – hadartam és nem hittem a fülemnek. Ez nem vallt Gabira. Az 1D gyakorlatilag az élete, mindent megtenne értünk, erre, amikor eltűnnek, ő csak ül és vár, hogy mi lesz… - Reni, nyugi, majd csak visszajönnek! Azzal nem segítesz, ha felhúzod magad.
– Jó, igaz. Ne haragudj. – nyugodtam meg egy kicsit.

*15 perc múlva*

- Abbahagynád a fel-le járkálást? Már negyed órája ezt csinálod! Most már kezd idegesíteni!
– Bocsi, csak… hol vannak már? – néztem kétségbeesetten barátnőmre.
– Nem tudom, de mást nem tudunk csinálni… - mondta szomorúan.
– Nézzünk TV-t, hátha benne vannak a hírekben! – jutott eszembe.
– Oké! – ment bele Gabi. Ahogy leültünk a kanapéra, megláttam valami feketét kikandikálni a párnák közül. Kivettem és azonnal felismertem.
– Gabi, ez Harry iPhone-ja! – kiáltottam boldogan.
– Tessék? Ezt honnan veszed? – Nézd már meg! Darabokra van törve!(kép) Nézzük meg, hogy lehet-e még egyáltalán használni? – kérdeztem és bizonytalanul néztem barátnőmre.
– Hát… egy próbát megér.
– A francba! Jelszóval van levédve! Szerinted mi lehet?
– Gőzöm sincs… talán Larry?
- Nem talált…
- Baby lux?
– Nem!
– One Direction?
– Magadnál vagy? Hogy lenne az?
– Csak próbáld meg!
– Oké… - mondtam kelletlenül.
– Visszaszívtam mindent. – vigyorodtam el elégetetten. Hm, azért ez elég gyenge Harrytől…:D
– Én megm…
- Tudom! Ki ne mondd! – löktem meg finoman.
– Na, akkor hívjuk, mondjuk Louist! – mondta Gabi.
– Oks. – mentem bele, mert nekem tényleg mindegy volt, hogy kit hívunk, csak vegyék fel… - Kicsöng! – üvöltöttem izgatottan (?). Jó, tény, hogy még sosem beszéltem velük telefonon, de… mindegy. Néha én sem értem magamat…
– Reni? – kérdezte bizonytalanul egy ismerős hang.
– Hol vagytok? – válaszoltam „kedvesen”.
– Elmentünk kaját venni, miért?
– És nem gondolod, hogy szólni kellett volna, mielőtt csak úgy eltűntök? Még jó, hogy megtaláltuk Harry telefonját! – osztottam ki kegyetlenül.
– Bocs, miss tökély. – gúnyolódott.
– Jaj, ne haragudj, Lou, csak… Nagyon megijedtem, hogy eltüntetek és… - Nem baj… - mondta feltűnően szomorúan.
– Jól vagy? – kérdeztem óvatosan.
– Nem teljesen, de erről most nem szeretnék beszélni. – jött a válasz.
– Ahogy érzed. – mondtam megértően. – Nemsokára otthon leszünk, de most leteszlek, mert elmegy a busz.
– Oké, siessetek! – és kinyomott.
– Na, mi volt? – kérdezett Gabi. – Elmentek kaját venni, nemsokára hazaérnek. – újságoltam. 
– Huh, oké. – könnyebbült meg barátnőm, engem azonban nem hagyott nyugodni Louis viselkedése… Olyan furcsa volt… Mindegy, majd beszél róla, ha akar.

*kb. 30 perc múlva*

- Megjöttünk! – üvöltötte Hazza belépve a lakásba.
-  Hallom! – köszöntöttem én is.
– Akkor nem vagy süket… Kaját?
– Kösz, kérek! - Ugrottam fel rögtön. Ma még egy falatot sem ettem.
– A kaján kívül van még egy meglepetésünk. halottam meg Zayn hangját.
– Egy új vendég! – közölte boldogan. És akkor megláttam Liam-et, aki Niallt támogatva lassan sétált el a kanapéig.
– Úristen, hogy hogy máris kiengedtek? – futottam oda a kanapéhoz és segítettem neki leülni.
– Én kértem. – válaszolt és látszott rajta, hogy valami agyon nincs rendben.
– Hé, minden oké? – kérdeztem aggódva.
- Reni, beszélhetnénk? – szakította félbe Louis a beszélgetésünket.
– Persze, egy perc! – mondtam, aztán Niall-hoz fordultam.
- Figyelj, neki most nagyobb szüksége van rád! Majd utána megbeszéljük, menj csak! – mondta kedvesen.
– Köszönöm! – mondtam megkönnyebbülve és nyomtam egy puszit az arcára.
– Reni!
– Megyek! – üvöltöttem vissza és bementem a szobámba, Louis után. Miután becsuktam az ajtót, bele is kezdett.
– Eleanor szakított velem! – mondta hisztérikusan én meg azt hittem, hogy ott helyben elájulok. Lou és El? Szakítottak? Mi? Miért? Mikor? Hogyan? Vettem egy nagy levegőt és megkérdeztem.
– Miért? – kérdeztem.
– Talált valaki mást… és ami azt illeti én is…
- Akkor miért vagy így elkenődve?
– Mert akibe belezúgtam, nem is nagyon ismerem és tudom, hogy Harry is bele van zúgva és… azt se tudom, hogy egyáltalán van-e barátja. – sorolta Louis egyre kétségbeesettebben.
– Ki az?
– Inkább nem mondanám el, ha nem baj…
- Dehogy. Akkor csak annyit, hogy ismerem-e.
– Igen.
– Oké, de… biztos, hogy szereted? – kérdeztem. Sejtettem, hogy kiről beszél. Sőt, azt is, hogy viszonozná is az illető, csak egy dolog áll az útjukban… Harry. Sóhajtottam.
– Biztos. – feleltem magabiztosan.
– Az jó, mert tudom, hogy ő is hasonlóan érez irántad. – mondtam, és ahogy megláttam Louis döbbent arcát önkéntelenül is elmosolyodtam.
– Honnan…?
– Ugyan! Nem volt nehéz kitalálni. Látom, hogy nézel rá. – kacsintottam, mire elpirult. Erre muszáj volt elvigyorodnom. Olyan édes volt!
– Oké, és Harry-vel mi lesz? – jutott hirtelen eszembe.
– Fogalmam sincs! – mondta szomorúan. – De amúgy… szingli? – kérdezte vigyorogva. A régi Lou, kétségléten.
– Igen. – feleltem boldogan. Örültem nekik. Tudtam, hogy Louis szereti és azt is, hogy Gabi viszonozni fogja. Mióta ismerjük az 1D-t neki mindig is Lou volt a kedvence, nagyon szerette… illetve még most is szereti. És nem, sosem utálta Eleanort. Örült, hogy együtt vannak (voltak, de ezt csak én tudom) és örült, hogy Louis boldog. Megérdemlik egymást. Hazzának meg találunk valakit, aki illik hozzá. Ezt megígértem magamnak.
– Szóljak neki, hogy szeretnél beszélni vele? – kérdeztem.
– Kérlek! – mosolygott csillogó szemmel.
– Egy perc! – mondtam és kimentem megkeresni Gabit.
– Valaki beszélni szeretne veled. –mondtam vigyorogva.
– Ki? – kérdezte csodálkozva.
– Bent van a szobámban – mondtam és elkezdtem az ajtó felé tolni.
– Jó, nagylány vagyok! Tudok egyedül is menni! – mondta röhögve és bement. Boldogan felsóhajtottam. Ez is megvolt.:D Úristen, Harry! Jutott hirtelen eszembe…
- Harry! Beszélhetnénk négyszemközt? – kérdeztem.
– Persze, gyere! – megfogta a karom és behúzott a konyhába. Ahogy elfordítottam a fejem láttam, hogy Niall ezt nem annyira díjazza. Magamban elmosolyodtam.
– Szóval, arról van szó… - kezdtem bátortalanul.
– Nem szeretem Gabit. – mondta, mire elkerekedett a szemem. – Tényleg? – kérdeztem még mindig csodálkozva.
– Igen! Viszont van egy lány… a mekiben találkoztunk és számot is cseréltünk… - mosolygott.
– Szóval nem zavar, hogy Louis és Gabi összejönnek? – kérdeztem boldogan.
– Nem, sőt! Már éppen ideje. Hiányzik már a régi Louis. – mondta vigyorogva.
– Mától visszakapjátok. – ígértem meg.
– Mindenki nevében köszönöm. Amúgy neked nincs még kiszemelted? – jutott hirtelen eszébe. Igen, pont ettől féltem.
– Hát… Az igazság az, hogy már régóta tetszik nekem valaki… - mondtam félénken.
– A szőke herceged csak rád vár. Hajrá! – vigyorgott, aztán ott hagyott a konyhában. Tudja? De mióta? És honnan? ÉS vajon elmondta Niall-nek? Miközben ezen gondolkoztam, kimentem a konyhából és leültem a kanapéra Niall mellé TV-t nézni.
– Na, megoldottátok? – kérdezte.
– Igen. – feleltem és ránéztem. Érezte, hogy nézem, de nem fordult felém. A Tv fénye halványan megvilágította az arcát és láttam, hogy elmosolyodott.

Folyt. köv.:D Minél többet komiztok, annál hamarabb.;)

03. A látogatás

3. A látogatás

Bocsi a rövid részért, de nem komiztatok, csak pár ismerősöm mondta, hogy jó lett. Ha többet komiztok (meg mondjuk amúgy is) hosszabb lesz a kövi rész, de később jön. Nem is húznám tovább. Jó olvasást!<3

 - Szia! - ugrott a nyakamba Gabi, amikor meglátott.
– Hali! – köszöntem miközben visszaöleltem. Bementünk a lakásba és az történt, amire számítottam. Gabi először még pislogni se tudott a döbbenettől, csak úgy 2 perccel később esett le neki, hogy itt az 1D (Mínusz Niall, persze, Gabi is tudott a balesetről). Láttam rajta, hogy mindjárt kitör belőle a fangirl. Magyarul elkezd ugrálni és üvöltözni. Gondoltam a fiúkat ettől inkább megkímélem, úgy hogy mielőtt megnyikkanhatott volna, bevonszoltam a szobámba.

 Pont jókor, mert miután becsuktam az ajtót robbant.
– ÁÁÁÁ!! Itt a One Direction!! Nem hiszem el!! Te jó ég!! Úristen!! Várjunk csak… Mit keresnek itt? Mióta vannak itt? És te miért nem szóltál még?! – zúdította rám kérdéseit, amikor már nagyjából lehiggadt.
– Na, jó, üljünk le, mert ez nagyon hosszú lesz. – mondtam szerintem bölcsen.

*eközben a konyhában*

*Harry szemszöge

 - Louis, ki volt az a szőke lány Renivel? – kérdeztem.
– Nem tudom, biztos az egyik barátja. – mondta. 
 – Szerinted miért nem mutatta még be nekünk?
– Fogalmam sincs, de miért érdekel ennyire?
– Ja, semmi, csak nagyon… szép lány. – improvizáltam, mert még nem akartam elmondani, hogy első pillantásra belezúgtam. Túl korai lenne.
– Aha… - jött az értelmes válasz.
– Skacok, mikor lesz már kész a reggeli? Nem akarlak siettetni, csak, tudjátok már fél tizenkettő… - állított be Liam.
– Jó, akkor ebédre palacsinta lesz! – vigyorgott Louis.
– Felőlem, csak ne égessétek oda.
– Nem ígérhetek semmit… - vigyorgott gonoszul Louis.
– Kösz. Tényleg, ma mikor megyünk be Niall-hoz? – jutott eszébe hirtelen.
– Ömm, ebéd után? – kérdeztem, felébredve a bambulásból. – Nekem jó, megkérdem Zayn-t. – mondta Liam és ezzel ott hagyott minket a palacsintákkal.

*Reni szemszöge

 - Szóval már tegnap óta itt vannak, és én még csak most tudtam meg?! – vont kérdőre kedves barátnőm.
– Figyu, bocsi, hogy nem szóltam, de nem akartam belőle nagy felhajtást csinálni… - Nagy felhajtást?! Csajszi, te tudod, hogy kik ülnek a nappalidban?
– Csajszi, tudod, hogy miért jöttél át? – kérdeztem egy kicsit durvábban, mint terveztem, de nem tehetek róla, kicsit felhúzott.
– Jó, igazad van! Tanuljunk… - adta be a derekát.

 Viszonylag hamar megvoltunk a házival, így kimentünk, megnézni, hogy hol van már a reggelink (közben kiderült, hogy még Gabi sem reggelizett). A fiúk mind az étkező asztalnál ültek és tömték a fejüket.
– Ti meg mit csináltok? – háborodtam föl azonnal.
– Ebédelünk! – mondta Lou miután lenyelt egy falatot.
– És mi nem kapunk? – kérdeztem.
– Bocs, kértetek volna? – szólt érdeklődve Zayn. Ő már befalta a saját adagját. Sóhajtottam és igyekeztem nem leüvölteni a fejüket.
– Oké, mindegy, majd eszünk valamit. Mikor mentek be Niall-hoz? – kérdezte a barátnőm. Úgy tűnik neki ez nem volt akkor trauma. Ez nem is lepett meg, kettőnk közül mindig is én voltam az, aki mindig, mindenen fölkapja a vizet.
- Most indulunk, jöttök velünk? – kérdezte kedvesen Louis.
– Ha mehetünk… - mondta félénk mosollyal Gabi.
– Nyugodtan, de akkor busszal megyünk, mert nem férünk be ennyien a kocsiba. – állapította meg Hazza.
– Remek, akkor indulhatunk is! Gyere, Reni! – rántott magával Gabi.

*a kórházban*

 Ahogy megérkeztünk Niall kórterméhez, a fiúk egyből berontottak. (Ennyit arról, hogy lányoké az elsőbbség…:D) Követtük őket, és ahogy beléptünk megláttuk Őt is.
– Csá haver! Jobban vagy? – érdeklődött Louis.
– Sokkal, a doki azt mondta, hogy ha ilyen tempóban gyógyulok, akkor akár szerdán haza is mehetek! – újságolta Niall boldogan.
– Klassz, akkor folytathatjuk a turnét! – mondta örömmel Harry.
– Ha nem esik vissza – törte össze kegyetlenül az álomképet barátnőm.
– Igaz… - szontyolodott el azonnal Zayn.
– Tényleg, ti kik vagytok? – vett észre minket Niall.
– Ó, de bunkók vagyunk! – csapott a homlokára Liam.
– Ő itt Reni, és a barátnője… - hopp! Na, igen, még nem mutattam be nekik Gabit. Sebaj, most pótoljuk, gondoltam.
– Fiúk, Ő itt Gabi, a legjobb barátom 5 éves korom óta. – mutattam be.
– Gabi, feltételezem, ismered őket! – mondtam vigyorogva.
– Még jó hogy! – torkolt le azonnal. Hát igen, vele nem lehet viccelni, ha az 1D-ről van szó.
– Nagyon örvendek! – mondta udvariasan Niall.
– Szóval Reni befogadott mindek, amíg te ide vagy bezárva. – fejezte be az ismertetést Louis.

 Én eközben Niallt néztem. Gyönyörű szemei vannak! Kár hogy van barátnője… És ezzel a gondolattal le is vettem róla a szemem. Tiszteletben tartom, hogy van valakije. Ennyi. Bár a suliban mindig azzal piszkálnak, hogy ő az én szőke hercegem kék szemmel, piros buszon. Erre én mindig elpirulok, de titokban állandóan erről álmodozom, mint most is.

 Nagyon elbambulhattam, mert nem vettem észre, hogy valaki hozzám szólt.
– Tessék? Bocsi, csak… elbambultam. – mondtam rögtön.
– Azt kérdeztem, hogy nem baj-e, ha tovább maradunk. Niall-nek eltört a lába és nem szabad megerőltetnie. – ismételte meg kedvesen Harold.
– Ja, mondtam, hogy nyugodtan maradhattok, ameddig csak jól esik! – mosolyodtam el.
– Még akkor is, ha felgyújtjuk a konyhát? – kérdezte hirtelen Louis. Mindenkiből kitört a röhögés.
– Ha kifizetitek a károkat, akkor nem bánom. – mondtam nevetve. Ekkor bejött a egy nővér és „kedvesen” közölte velünk, hogy lejárt a látogatási idő, a fiúk mind megölelték Niall-t és szomorúan távoztunk.