04. A szakítás

4. A szakítás

*a kórházban*

*Niall szemszöge

„Vajon van barátja? Tetszik neki valaki? Ha igen, akkor ki? Biztos, hogy nem én, mert a fiúk szerint hatalmas Directioner. Tuti, hogy látta már Amy-t.” Egyszerűen nem ment ki a fejemből az a lány. Gyönyörű barna haj, még gyönyörűbb barna szemek. Asszem’ szerelmes vagyok. Várjunk csak… nekem van barátnőm! Ilyen nincs! Ez is csak velem történhet meg!
– Na, jó. Erre inkább alszok egyet. – gondolkodtam hangosan. Épp félálomba voltam, mikor megcsörrent a telefonom. Amy hívott.
– Szia, mizujs? – kérdeztem.
– Szia Niall! Az a helyzet, hogy megismertem egy nagyon kedves fiú és…
- Tudom, mit akarsz mondani. – szakítottam félbe hirtelen – Sok boldogságot meg minden… - mondtam és mielőtt bármit és mondhatott volna kinyomtam. Kikapcsoltam a telóm. Egyedül akartam lenni a gondolataimmal. Igaz, hogy már nem szerettem annyira Amy-t, de azért mégis csak egy másik fiú miatt szakított velem. Mondjuk jobb is így, ha ő nem tette volna meg, én előbb vagy utóbb biztosan.

*Reninél*

*Reni szemszöge

- Minden oké? Mióta eljöttünk a kórházból, nagyon hallgatag vagy. – rázott fel a bambulásból kedves barátnőm.
– Persze, minden oké… - mondtam, de őt nem tudom átverni. Kár, most nem bántam volna, ha nem veszi észre…
- Niall jár a fejedbe, mi? – vigyorgott gonoszul.
– Pszt! Nem akarom, hogy a fiúk megtudják! – szóltam rá. – De amúgy igen. – vallottam be elkenődve. Sosem lehetünk együtt. Ebbe minél hamarabb bele kell törődnöm.
– Tudod, hogy történhetnek csodák! – félelmetes. Néha tényleg úgy érzem, mintha olvasna a gondolataimban.
– Egyet mondj! – válaszoltam.
– Gondoltad volna, hogy az 1D, ha nem is a 100 százaléka, de a 75%-a nálad fog lakni?! Vagy, hogy egyáltalán találkozni fogunk velük?! Ébresztő Csajszi! Ez az egész olyan, mint egy tündérmese! Már csak meg kell várnod, hogy rád találjon a szőke herceged! – igaza volt, mint mindig. Sőt az utolsó mondatánál el is vigyorodtam. Szép is lenne.
– Oké, megígérem, hogy megpróbálok pozitívan gondolni erre az egészre! Elvégre, ahogy mondtad a kedvenc bandánk 75 százaléka éppen a… Hol is vannak? – kérdeztem hirtelen, mert miközben beszéltem kimentünk a nappaliba, de sehol senki.
– Nem tudom… de nézd! A cuccaikat itt hagyták! – mutatott boldogan a rendetlen bőröndökre. 
- Remek. – sóhajtottam. – És most? – kérdeztem bizonytalanul.
– Várunk. – mondta Gabi teljesen nyugodtan.
– Mi? A kedvenc bandánk 4/5 része 5 perce még itt volt, mire kijövünk, eltűnnek, de a cuccaikat itt hagyták. Nem tudjuk, mi van, és azt se, hogy hol lehetnek és te csak itt akarsz ülni és várni?! – hadartam és nem hittem a fülemnek. Ez nem vallt Gabira. Az 1D gyakorlatilag az élete, mindent megtenne értünk, erre, amikor eltűnnek, ő csak ül és vár, hogy mi lesz… - Reni, nyugi, majd csak visszajönnek! Azzal nem segítesz, ha felhúzod magad.
– Jó, igaz. Ne haragudj. – nyugodtam meg egy kicsit.

*15 perc múlva*

- Abbahagynád a fel-le járkálást? Már negyed órája ezt csinálod! Most már kezd idegesíteni!
– Bocsi, csak… hol vannak már? – néztem kétségbeesetten barátnőmre.
– Nem tudom, de mást nem tudunk csinálni… - mondta szomorúan.
– Nézzünk TV-t, hátha benne vannak a hírekben! – jutott eszembe.
– Oké! – ment bele Gabi. Ahogy leültünk a kanapéra, megláttam valami feketét kikandikálni a párnák közül. Kivettem és azonnal felismertem.
– Gabi, ez Harry iPhone-ja! – kiáltottam boldogan.
– Tessék? Ezt honnan veszed? – Nézd már meg! Darabokra van törve!(kép) Nézzük meg, hogy lehet-e még egyáltalán használni? – kérdeztem és bizonytalanul néztem barátnőmre.
– Hát… egy próbát megér.
– A francba! Jelszóval van levédve! Szerinted mi lehet?
– Gőzöm sincs… talán Larry?
- Nem talált…
- Baby lux?
– Nem!
– One Direction?
– Magadnál vagy? Hogy lenne az?
– Csak próbáld meg!
– Oké… - mondtam kelletlenül.
– Visszaszívtam mindent. – vigyorodtam el elégetetten. Hm, azért ez elég gyenge Harrytől…:D
– Én megm…
- Tudom! Ki ne mondd! – löktem meg finoman.
– Na, akkor hívjuk, mondjuk Louist! – mondta Gabi.
– Oks. – mentem bele, mert nekem tényleg mindegy volt, hogy kit hívunk, csak vegyék fel… - Kicsöng! – üvöltöttem izgatottan (?). Jó, tény, hogy még sosem beszéltem velük telefonon, de… mindegy. Néha én sem értem magamat…
– Reni? – kérdezte bizonytalanul egy ismerős hang.
– Hol vagytok? – válaszoltam „kedvesen”.
– Elmentünk kaját venni, miért?
– És nem gondolod, hogy szólni kellett volna, mielőtt csak úgy eltűntök? Még jó, hogy megtaláltuk Harry telefonját! – osztottam ki kegyetlenül.
– Bocs, miss tökély. – gúnyolódott.
– Jaj, ne haragudj, Lou, csak… Nagyon megijedtem, hogy eltüntetek és… - Nem baj… - mondta feltűnően szomorúan.
– Jól vagy? – kérdeztem óvatosan.
– Nem teljesen, de erről most nem szeretnék beszélni. – jött a válasz.
– Ahogy érzed. – mondtam megértően. – Nemsokára otthon leszünk, de most leteszlek, mert elmegy a busz.
– Oké, siessetek! – és kinyomott.
– Na, mi volt? – kérdezett Gabi. – Elmentek kaját venni, nemsokára hazaérnek. – újságoltam. 
– Huh, oké. – könnyebbült meg barátnőm, engem azonban nem hagyott nyugodni Louis viselkedése… Olyan furcsa volt… Mindegy, majd beszél róla, ha akar.

*kb. 30 perc múlva*

- Megjöttünk! – üvöltötte Hazza belépve a lakásba.
-  Hallom! – köszöntöttem én is.
– Akkor nem vagy süket… Kaját?
– Kösz, kérek! - Ugrottam fel rögtön. Ma még egy falatot sem ettem.
– A kaján kívül van még egy meglepetésünk. halottam meg Zayn hangját.
– Egy új vendég! – közölte boldogan. És akkor megláttam Liam-et, aki Niallt támogatva lassan sétált el a kanapéig.
– Úristen, hogy hogy máris kiengedtek? – futottam oda a kanapéhoz és segítettem neki leülni.
– Én kértem. – válaszolt és látszott rajta, hogy valami agyon nincs rendben.
– Hé, minden oké? – kérdeztem aggódva.
- Reni, beszélhetnénk? – szakította félbe Louis a beszélgetésünket.
– Persze, egy perc! – mondtam, aztán Niall-hoz fordultam.
- Figyelj, neki most nagyobb szüksége van rád! Majd utána megbeszéljük, menj csak! – mondta kedvesen.
– Köszönöm! – mondtam megkönnyebbülve és nyomtam egy puszit az arcára.
– Reni!
– Megyek! – üvöltöttem vissza és bementem a szobámba, Louis után. Miután becsuktam az ajtót, bele is kezdett.
– Eleanor szakított velem! – mondta hisztérikusan én meg azt hittem, hogy ott helyben elájulok. Lou és El? Szakítottak? Mi? Miért? Mikor? Hogyan? Vettem egy nagy levegőt és megkérdeztem.
– Miért? – kérdeztem.
– Talált valaki mást… és ami azt illeti én is…
- Akkor miért vagy így elkenődve?
– Mert akibe belezúgtam, nem is nagyon ismerem és tudom, hogy Harry is bele van zúgva és… azt se tudom, hogy egyáltalán van-e barátja. – sorolta Louis egyre kétségbeesettebben.
– Ki az?
– Inkább nem mondanám el, ha nem baj…
- Dehogy. Akkor csak annyit, hogy ismerem-e.
– Igen.
– Oké, de… biztos, hogy szereted? – kérdeztem. Sejtettem, hogy kiről beszél. Sőt, azt is, hogy viszonozná is az illető, csak egy dolog áll az útjukban… Harry. Sóhajtottam.
– Biztos. – feleltem magabiztosan.
– Az jó, mert tudom, hogy ő is hasonlóan érez irántad. – mondtam, és ahogy megláttam Louis döbbent arcát önkéntelenül is elmosolyodtam.
– Honnan…?
– Ugyan! Nem volt nehéz kitalálni. Látom, hogy nézel rá. – kacsintottam, mire elpirult. Erre muszáj volt elvigyorodnom. Olyan édes volt!
– Oké, és Harry-vel mi lesz? – jutott hirtelen eszembe.
– Fogalmam sincs! – mondta szomorúan. – De amúgy… szingli? – kérdezte vigyorogva. A régi Lou, kétségléten.
– Igen. – feleltem boldogan. Örültem nekik. Tudtam, hogy Louis szereti és azt is, hogy Gabi viszonozni fogja. Mióta ismerjük az 1D-t neki mindig is Lou volt a kedvence, nagyon szerette… illetve még most is szereti. És nem, sosem utálta Eleanort. Örült, hogy együtt vannak (voltak, de ezt csak én tudom) és örült, hogy Louis boldog. Megérdemlik egymást. Hazzának meg találunk valakit, aki illik hozzá. Ezt megígértem magamnak.
– Szóljak neki, hogy szeretnél beszélni vele? – kérdeztem.
– Kérlek! – mosolygott csillogó szemmel.
– Egy perc! – mondtam és kimentem megkeresni Gabit.
– Valaki beszélni szeretne veled. –mondtam vigyorogva.
– Ki? – kérdezte csodálkozva.
– Bent van a szobámban – mondtam és elkezdtem az ajtó felé tolni.
– Jó, nagylány vagyok! Tudok egyedül is menni! – mondta röhögve és bement. Boldogan felsóhajtottam. Ez is megvolt.:D Úristen, Harry! Jutott hirtelen eszembe…
- Harry! Beszélhetnénk négyszemközt? – kérdeztem.
– Persze, gyere! – megfogta a karom és behúzott a konyhába. Ahogy elfordítottam a fejem láttam, hogy Niall ezt nem annyira díjazza. Magamban elmosolyodtam.
– Szóval, arról van szó… - kezdtem bátortalanul.
– Nem szeretem Gabit. – mondta, mire elkerekedett a szemem. – Tényleg? – kérdeztem még mindig csodálkozva.
– Igen! Viszont van egy lány… a mekiben találkoztunk és számot is cseréltünk… - mosolygott.
– Szóval nem zavar, hogy Louis és Gabi összejönnek? – kérdeztem boldogan.
– Nem, sőt! Már éppen ideje. Hiányzik már a régi Louis. – mondta vigyorogva.
– Mától visszakapjátok. – ígértem meg.
– Mindenki nevében köszönöm. Amúgy neked nincs még kiszemelted? – jutott hirtelen eszébe. Igen, pont ettől féltem.
– Hát… Az igazság az, hogy már régóta tetszik nekem valaki… - mondtam félénken.
– A szőke herceged csak rád vár. Hajrá! – vigyorgott, aztán ott hagyott a konyhában. Tudja? De mióta? És honnan? ÉS vajon elmondta Niall-nek? Miközben ezen gondolkoztam, kimentem a konyhából és leültem a kanapéra Niall mellé TV-t nézni.
– Na, megoldottátok? – kérdezte.
– Igen. – feleltem és ránéztem. Érezte, hogy nézem, de nem fordult felém. A Tv fénye halványan megvilágította az arcát és láttam, hogy elmosolyodott.

Folyt. köv.:D Minél többet komiztok, annál hamarabb.;)