Bezárás

Sziasztok!

 Ezúttal nem részt hoztam. Úgy  döntöttem, hogy befejezem a blogot. Már mint nem rakok föl több részt, de tovább írom. 2-3, esetleg négy embernek fogom küldeni majd a folytatásokat. Több okom volt rá, hogy behozzam ezt a döntést. Az egyik – és legnyomósabb – ok az idö. Mostanában szinte sosincs idöm írni, csak a suliban, és ezért késett volna a 23. rész is. De azt már nem rakom fel. Sajnálom. A blogot ugyan befejezem, de az írást nem. Úgy döntöttem, hogy az új blogomat talán majd nyáron kezdem el. Addig is tovább írom, mert már megvan az elsö 3 rész van meg. Szóval, még egyszer sajnálom és köszönöm, hogy olvastátok.<3

  Puszi: Dóri xox

22. Otthon, édes otthon

22. Otthon, édes otthon

Hahii!:D Bocsi, hogy ilyen sokára hoztam a részt, de ezen a héten nagyon sokat kellett tanulnom!!:( Extra hossz jár viszont kárpótlásul!;) Jövöhéten hozom a kövi fejezetet, remélem, addig ezzel ellesztek! Lassan, de biztosan közelítünk a végéhez, de ne aggódjatok! A kövi blogom már folyamatban van.;) Elsö két rész pipa.:) De majd csak ezután kezdem el. Hát, ennyit erröl. Komikat kérek, mert ha megint nem kapok egyet sem, akkor nem lesz új rész!!!:C És nem, ez nem azt jelenti, hogy egy valaki komizik és hozom is az új részt! Boldog szülinapot Harry!:* utólag is.:)

Hihetetlenül boldog voltam, mikor már a reptéren vártuk a csomagjainkat. De a mosoly hamar az arcomra fagyott, amikor megláttam az oda nem illő arcot.

- Ez meg mit keres itt? – suttogtam idegesen Niall-nek és éreztem, ahogy kezeim ökölbe szorulnak.

- Nem tudom. – mondta. – Nyugi, nem biztos, hogy Harry miatt van itt… - próbált nyugtatni, de ez nem pont azt a hatást váltotta ki belőlem, mint amit el akart érni. Sőt, pont az ellenkezőjét.

- Mi mást keresne pont most, pont itt? – emeltem fel kissé a hangom.

- Shh, ne csinálj műsort. – húzott magához.

- Bocsi, én csak… nem akarom, hogy Gabi emiatt még többet szenvedjen. – néztem szomorúan azokba a gyönyörű kék szemekbe.

- Nyugi, ha Harold megint hülyeséget csinálna, az neki jobban fog fájni, mint Gabinak. – kacsintott, mire felnevettem.

- Köszönöm. – öleltem át.

- Harry! – kiáltotta AZ.

- Oh, sz-szia… - dadogta Haz.

 - Ez meg mi a ****t (cenzúrázva) keres itt? – állt mellém Gabi.

- Nyugi. – fogtam meg a karját, mert nem voltam benne biztos, hogy mennyire ingerelte föl az a… hogy is fogalmazzam szépen… csirke. Vadcsirke! Ez az! Az a vadcsirke.

- Higgadt vagyok, elengedhetsz. – nézett rám.

- Oké, bocsi. Csak nem akarom, hogy nyilvánosan szenvedjen balesetet ez a vadcsirke… - mondtam és kelletlenül elengedtem barátnőm karját.

- Vadcsirke? Hm… nem is rossz… - mosolygott elismerően, mire majdnem felnevettem.

*Harry szemszöge

- Te meg mit keresel itt? – húztam félre.

- Téged! – adta meg az észszerű választ.

- De… nem szabadna itt lenned! – suttogtam idegesen.

- De itt vagyok! – mondta boldogan, mire kezeimbe temettem arcom. – Jó, ha ennyire nem szeretnéd, hogy itt legyek, akkor elmegyek. – sértődött meg és elrohant. Nem mentem utána. Örültem, hogy elment.

*Reni szemszöge

Harry félre húzta Taylort, hogy mi ne halljuk beszélgetésüket. Eléggé idegesnek látszott, de jelen pillanatban jobban izgatott, hogy mi van Gabival.

- Hé, minden oké? – fordultam felé.

- Persze, csak egy kicsit… émelygek. – tényleg látszott rajta, hogy sápadt és nincs túl jól.

- Elmenjünk a mosdóba? – kérdeztem.

-  Légyszi. – bólintott.

- Egy perc és itt vagyunk. – szóltam Niall-nek, majd elrohantunk a mellékhelységbe.

Gabi egyből berohant az egyik wc-hez és lerogyott előtte.

- Kimennél? Nem akarom, hogy lásd… - nézett rám, mire csak bólintottam, majd becsuktam az ajtót. Két perc múlva barátnőm, már egy kicsit jobb színben lépett ki.

- Biztos, hogy minden oké? – kémleltem arcát.

- Tuti. Biztos valami romlottat ettem.

- Mehetünk? – kérdezte Niall, mikor oda értünk a társasághoz.

- Aha. – válaszoltam.

- Mi történt? Gabi nem néz ki valami fényesen.

- Valószínűleg lejárt kaját evett, mert kihányta. – fintorodtam el.

- Én nem hiszem, hogy ez az oka… - bambult el.

- Akkor mégis mi lehet? – hitetlenkedtem.

- Majd négyszemközt megbeszéljük, oké? – nézett rám.

- Rendben… - sóhajtottam. – Holnap lesz csak koncert. Addig mit csináljunk? – váltottam témát.

- Körbevezethetnétek minket a fővárosban. Amikor legutóbb itt voltunk, nem nagyon volt rá lehetőségünk. – mosolygott Liam.

- Oké, hova menjünk először? – lelkesedtem.

- Valahova vízpartra! – nézett Lou gonoszan Zayn-re.

- Neked sem baj? – kérdeztem és mosolyogva néztem a rossz fiúra.

- Mehetünk. –rántotta meg a vállát, mire Louis csalódott sóhajt hallatott. Hát, ez nem jött össze…

- Megvan! – mondta hirtelen Gabi. – Margitsziget? – nézett rám.

- Tökély. – vigyorogtam.

Egy csodálatos délutánt töltöttünk el, így tízesben. Voltunk a Duna parton, a játszótéren, a várromoknál, és természetesen nem hagyhattuk ki az állatokat sem.

Mikor már esteledett, akkor esett le, hogy nincs hol aludni, mert ugye nálunk nem férünk el tízen.

- Hotel? – vettetem fel az ötletet.

- Tud valamit a csaj… - mondta csettintve Louis.

- Tudom. – mondta büszkén Niall, majd vigyorogva átkarolt.

- De ti ketten mentek haza! – mutatott ránk Hazza perverz fejjel.

- Mert? – húztam fel a szemöldököm.

- Azt majd Niall elmondja. – kacsintott.

- Akkor… mi most felmegyünk hozzád? – nézett rám értelmes fejjel (így is olyan cuki!<33:’D) az ír manó.

- Úgy tűnik… - sóhajtottam. – Gyere, egyszerűbb, ha taxival megyünk. – húztam el a többiektől.

 Kb. fél óra alatt otthon is voltunk. Én egyből fordultam volna vissza, mert rájöttem, hogy valószínűleg nincs itthon kaja, de Niall megállított. Első útja természetesen a hűtőhöz vezetett, és mikor látta, hogy még le akarok menni, utánam szólt, hogy van elég élelmiszer a túléléshez.

- Király! – sóhajtottam fel megkönnyebbülve

- Nézünk filmet? – huppant le a szöszi a kanapéra.

- Felőlem nézhetünk, de 80%, hogy bealszom a fele előtt. – ásítottam.

- Nem baj az. – mosolygott édesen. – Én végig nézem.

- Oké. – adtam meg magam, majd én is helyet foglaltam mellette. – Mit nézünk? – kíváncsiskodtam.

- Vagy a Pí életét, vagy a Harry Potter utolsó részét.

- Harry. – vágtam rá.

Igazam is lett. Nagyon hamar bealudtam Niall vállán.

*Eközben, Harry szemszöge

- Oh, kevés az ágy… - vigyorgott perverz fejjel Louis.

- Én nem alszok veled! – tettem föl a kezeimet, mire egyből lehervadt a mosolya.

-  Nem baj, jó lesz Eleanor-ral is! – vidult fel rögtön.

- Kösz… - motyogta El, én meg felsóhajtottam.

Mire végre mindenki letelepedett aludni, már nagyon késő volt.

- Figyu, nekem még el kell intéznem valamit, de sietek, oké? – pusziltam homlokon Gabit.

- Oké, de tényleg siess! – mosolygott fáradtan, mire én csak bólintottam, majd kikászálódtam az ágyból.

Halkan kimentem és küldtem egy üzenetet Taylor-nak. „Két perc és ott vagyok! xx” jött a válasz.

*Taylor szemszöge

Amint Harry küldött SMS-t, rögtön válaszoltam, magamra kaptam egy kabátot és indultam a megadott helyre. Tudtam. Tudtam, hogy csak játszik velem, mégis belementem. Hogy miért? Mert utálom azt a szőke libát, akivel most együtt van. Miatta nem kaphattam meg!

- Fú, nem vicceltél, amikor azt írtad, hogy két perc. – vigyorgott rám, mikor beléptem a hotelszobába.

- Ha rólad van szó, nem viccelek. – mondtam komoly fejjel.

Ahogy belenéztem szemeibe, a szokásosnál sötétebb zöld árnyalat csillogott gyönyörű íriszeiben. Ahogy végignézett rajtam, szeme egyre csak sötétedett.

- Gyere ide! – húzott magához és elkezdte harapdálni a nyakam. Szép lassan az összes ruha a földön kötött ki…

10 (!!!!) perc múlva kifulladva borultam Harry mellkasára.

- Ez… elképesztő volt! – mosolyogtam elégedetten.

- Ja, egynek elment. – legyintett lazán, majd elkezdett felöltözni.

- Miért csinálod ezt? – ültem fel, magamra húzva a takarót.

- Te miért csinálod ezt? Ha úgyis tudod, hogy nem téged szeretlek… – nézett a szemembe.

- Mert azt akarom, hogy szeress! – fakadtam ki. – Minden nap azt nézem, ahogy azzal a libával járkálsz kézen fogva és azt mondod, hogy szereted!

- Mert szeretem is! – emelte fel hangját, ezzel félbeszakítva. – Már azóta szerelmes vagyok belé, amióta először megláttam. Csak féltem… Most meg elcsesztem… - temette nagy tenyereibe arcát.

- Elcseszted… Na és? Ott van rajta kívül több millió lány, akit megkaphatsz! Köztük én is. – fejtettem le ujjait az arcáról.

- De nekem csak Ő kell… - suttogott. – Helyre fogom hozni! – állt fel hirtelen. – Sajnálom, hogy kihasználtalak. – nézett rám már felöltözve. – Többet nem fordul elő. – lépett ki az ajtón. Engem meg ott hagyott. Megsemmisülve. Soha nem mondhattam már meg neki, de én egyetlen percet sem bántam meg, azok közül, amit vele töltöttem el. Azzal, hogy kisétált azon az ajtón, egyúttal az életemből is kilépett. De még nem örökre.

*Gabi szemszöge

Végignéztem. Az egészet. Nem hallottam belőle semmit, de kényszerítettem magam, hogy végignézzem. Tudtam, hogy Harry még nincs túl rajta, de ez azért baromira fájt. Meglepődtem, mikor a göndörke idegesen mondott, vagy ordított. Nyakán kidagadtak az erek, keze ökölbe feszült, majd összerogyott a földön. Taylor egy szál takaróban odament mellé és lefejtette kezeit az arcáról. Haz arca most kétségbeesettséget tükrözött és mozgott a szája, tehát mondott valamit. Gyorsan felöltözött és otthagyta azt a szőke nemmondommit. Mire feleszméltem, már hozzám beszélt, de én nem fogtam fel szavait.

- Gabi! Hahó! Hallasz? – társult hirtelen hang a képhez.

- Mi van? – kérdeztem flegmán.

 - Mennyit láttál? – nézett a szemembe.

- Mindent. – vallottam be. – Miért? Talán nem kellett volna?

- Nem! Ah, bakker! Hallottad is, hogy miket mondtam? – kapaszkodott utolsó reményébe, de nemet intettem a fejemmel.

- Nem is vagyok rá kíváncsi. – mondtam őszintén.

- De…

- De megcsaltál! – hangom nyugodt volt, de mindketten tudtuk, hogy ideges vagyok. Épp úgy, mint Harry.

- Meg tudom magyarázni! – szemében fájdalom tükröződött.

- Engem meg nem érdekel a magyarázatod. Sajnálom. – fordítottam neki hátat és visszamentem az ideiglenes szobánkba.

Azt hittem, hogy már mindenki alszik. Kimentem a konyhába. Kisebb szívroham tőrt rám, amikor hallottam, hogy valaki becsapja az ajtót. Nyilván Harry jött meg. Nem érdekelt, csak lerogytam a hideg csempére és amilyen halkan csak lehetett, elkezdtem sírni.

- Ki az? – suttogta valaki, mire felálltam. Liam-mel találtam szembe magam.

- Hát te? – kérdezte kómásan. Nyilván nem látta a kisírt szemeimet a sötétben. Egyszer csak elborult az agyam, fogalmam sem volt róla, hogy tulajdonképpen mit is csinálok. Csak letámadtam Liam-et. Vadul kaptam ajkai után, de ő nem engedett. Eltolt magától a vállamnál fogva.

- Hé, hé, hé, hé, hé! Minden oké? – nézett rám.

- Sa-sajnálom… - dadogtam. – Én… én… - kezdtem volna, de nem tudtam befejezni, megint előtörtek a könnyeim. Csak most fogtam fel igazán mekkora hülyeséget is csináltam.

- Nyugi… - hajolt le mellém és végigsimított a vállamon. – Akarsz róla beszélni?

- Ih-igen… - hüppögtem a sírástól.

Percek múlva összeszedtem magam és mindent elmondtam Liam-nek, kivéve egy dolgot, amit még Reni sem tud.

- Romlott kaja? Jobb hazugságot nem tudtál kitalálni? Csodálom, hogy a többieknek még nem esett le. – szólalt meg rövid hallgatás után, mire elkerekedett szemekkel néztem rá.

- Ezt meg, hogy érted? – kérdeztem rosszat sejtve.

- Arról, hogy még megvan a baba. – tőrt a lényegre.

- Egyszerűen… nem tudtam megtenni. Úgy érzem ezek után Ő az egyetlen, ami megmaradt nekem Harry-től. – simítottam végig a hasamon.

- Meddig akarod még titkolni?

- Ameddig csak lehetséges. Tudom, hogy egy idő után feltűnne, hogy meghíztam, meg ilyenek, de addig nem akarom, hogy megtudják. Félek a reakcióiktól. – vallottam be.

- Én megőrzöm a titkod. De… - tápászkodott fel mellőlem. – Én a helyedben elmondanám Reninek. Jó éjt. – ment vissza aludni.

Ránéztem az órára, ami 3:57-et mutatott. Úgy döntöttem, hogy mivel ezek után úgysem tudnék elaludni, inkább iszok egy kávét.

Miután feltettem főni a vizet, lépéseket hallottam, de nem nagyon foglalkoztam vele. Majd valaki hátulról átkarolta a derekamat.

- Nem csak ő maradt neked. Én is itt vagyok. Persze, csak ha megbocsájtasz. – suttogta a fülembe.

- Ha elmondod, hogy erre miért volt szükség, akkor örömmel. – adtam meg magam. Mindketten tudtuk, hogy sosem tudok rá sokáig haragudni.

Leültünk egy-egy bögre kávéval és mindent elmesélt. Egyes részeknél könnyeztem, máshol felháborodtam. Dióhéjban annyi történt, hogy Harry azt hitte, hogy én nem élveztem azt, ami a bálon történt kettőnk között, és nem is akarom többet, ezért máson vezeti le. Ezért fejbe vágtam és jól ki is osztottam. Végül is, miután mindent átbeszéltünk, csak nevettünk az ügyön. Mindketten hülyék voltunk. Ez nem kérdés.

- De egyetértek Liam-mel. – váltott komolyra Haz. – El kellene mondanod Reninek. Tuti megérti. – mosolygott édesen.

- Majd elmondom. Csak még nem tudom hogyan. – mosogattam el a koszos csészéket.

- Ma lesz a koncert… - gondolkozott el Harry.

- Igen, ma délután. – mosolyogtam.

- Délelőtt meg elmegyünk. – nézett fel rám.

- Hova? – húztam össze a szemöldököm.

- Ultrahangra. – nyomott egy puszit a hasamra.

- Oké. De még ahhoz kicsit korán van.

- Addig meg reggelizünk. – pattant föl vidáman. – Te csak ülj le! – kacsintott rám, majd elkezdett rántottát csinálni.

*Eközben, reggel*

*Reni szemszöge

Reggel az ágyamban keltem, egyedül, amitől máris szomorúan indult a reggelem. Kicsit jobb kedvem lett, mikor találtam egy cetlit az éjjeli szekrényemen, rajta egy üzenet volt Niall kézírásával:

„Szia, hercegnőm!

Nagyon édesen aludtál, így nem volt szívem felkelteni. Sajnos muszáj volt elmennem, de majd elmondom, hogy miért, ne aggódj! J Ha van kedved, eljöhetnél a délutáni koncertre. Hagytam ott neked egy jegyet, a telefonod alatt.;) Már hiányzol Kicsim, pedig még itt ülök az ágyon. Vigyázz magadra.

Niall xx”

Nagyon édes üzenet. Úgy döntöttem, hogy el is megyek a koncertre. De előtte fel kellett hívnom Gabit, hogy mi volt.

- Gabi jelenleg nem elérhető, kérem, hagyjon üzenetet a sípszó után, bííííp! – szólt bele egy „férfi” hang.

- Szia, te idióta! – nevettem. – Gabi?

- Mondtam, most nincs itt.

- Majd szólj neki, hogy hívjon! – adtam ki az utasítást, majd kinyomtam.

Egy órán keresztül dobáltam ki mindent a szekrényemből, mire megtaláltam a tökéletes ruhát a koncertre:

Éppen el akartam menni, zuhanyozni, meg hajat mosni, mikor megcsörrent a telóm.

- Szia, mondd! – szóltam bele vidáman.

- Szia, átmehetek? Valamit sürgősen meg kell beszélnünk, ráadásul nincs mit felvennem a koncertre! – hadarta barátnőm.

- Gyere gyorsan! Addig hajat mosok.

- Oké. De siess!

- Kk.! – válaszoltam.

- Mi van? – kérdezett vissza.

- Azt jelenti oké, oké.

- Jaa. Na, szia! – mondta, majd kinyomott, én meg elmentem zuhizni.

- Na, végre! – állt föl az ágyamról, kedves, szőke barátnőm, mikor belibbentem egy szál türcsiben a szobámba.

- Neked is, szia. – mosolyogtam rá, majd előszedtem neki is egy szettet, amit még akkor készítettem elő neki, amikor az enyémet állítottam össze:

- Köszi. – mosolygott. - Ez tökéletes.

Miután átöltöztünk és ettünk valamit (elfelejtettem reggelizni…), letelepedtünk a kanapéra. Bekapcsoltam a Tv-t háttérzajnak, és vártam, hogy Gabi belekezdjen a mondandójába. Tátott szájjal hallgattam végig, hogy mi történt az este, amíg én békésen aludtam.

- Sz-szóval… - kezdtem, miután befejezte és lélegzetvisszafojtva várta a reakciómat. – Megvan még a baba? – kérdeztem mosolyogva, mire láthatólag megkönnyebbült.

- Igazából babák. – mondta félénken.

- Mi? Ikrek lesznek? – csodálkoztam.

- Igen. De azt még nem tudják megmondani, hogy fiúk-e vagy lányok. Esetleg mindkettő.

- Ahha! – esett le hirtelen. – Tehát ultrahangom voltatok reggel?

- Igen…

- Harry mit szólt? – vigyorogtam, mint a vadalma.

- Először majdnem elsírta magát. Aztán meg majdnem elájult, amikor az orvos közölte vele, hogy ikrek lesznek. Amikor meg már feldolgozta, elkezdett örömében ugrálni. – mesélte nevetve.

- Ááá, ez annyira jó! Megvan már, hogy mi lesz a nevük? – tapsikoltam.

- Hát… ha egy fiú, egy lány lesz, akkor Cooper és Melanie. Ha két fiú, akkor még a Tyler. Ha meg két lány, akkor Kate.

- Gyönyörű nevek. Megsimogathatom? – mutattam a hasára.

- Persze. – kuncogott, majd végignézte, ahogyan óvatosan ráhelyezem a még lapos hasára a tenyerem, majd lassan fel és le mozgatom.

- És… így mi lesz a turnéval? – kérdeztem egy kis hallgatás után.

- Mivel az csak olyan egy hónap lesz, ezért megtartják. De… megkérhetlek valamire?

- Természetesen.

- Itthon maradnál velem addig? Csak, hogy Harry ne aggódjon, mert nem mer egyedül hagyni. – magyarázkodott rögtön.

- Hé! Itt maradok. Nyugi.

- Köszönöm. – ölelt át.

- Ez alap. – mosolyogtam a vállába. – De azért a mai koncertre elmegyünk… ugye? – néztem boci szemekkel.

- Persze, nem pazarolnám el… EZT. – mutatott fel egy koncertjegyet.

- Áh, király! – ugráltam a kanapén.

- Hé, hé, hé! Kisasszony, azonnal szálljon le a kanapéról! – figyelmeztetett Gabi, én pedig engedelmeskedtem.

- Lassan indulni kéne… - néztem az órára.

- Akkor induljunk. – tápászkodott föl Gabi.

Én fölvettem a pólómra egy bőrdzsekit, Gabi meg egy kabátot, belebújtunk a cipőinkbe és indultunk is.

21. A repülőút

21. A repülöút

Part 21.:D Nem lesz valami izgi, de benne lesz KEVIN.:'D Az egyik barátnöm kérte még régebben, de csak most tudtam öt is belerakni.:)) Remélem így is tetszeni fog. Igyekszem a kövi résszel, de vagy holnap jön, vagy jövöhéten. Mostantól csak hétvégén lesznek részek. Bocsi, de nem mindig van idöm gyorsan újat hozni.:/ Pls. komizzatok!!!!:D *-* És mindenképpen nézzetek be ide: http://awonderfullifewith1d.blogspot.hu/ !!:D Szintén Niall-ös blog, de nem az enyém.;)<3 Nem is dumálnék többet. Kellemes olvasást.;) xox

Reggel nyolckor megszólalt a We are who we are a Little Mix-től.

- Ahj, Gabi kapcsold már ki! – húztam a fejemre a takarómat.

- Ébresztőőő! – ugrott rám barátnőm.

- Hagyjál! Még korán van… - ásítottam.

- Reniii, ma indulunk! – ugrált tovább az ágyon.

- Hova a francba indulunk? – ültem fel.

- Hát a turnéra!!! – vigyorgott.

- Bakker, tényleg! – csaptam magam fejbe.

-  Hát igen, Reni, hát igen!

- Te csak ne gúnyolódj! – vágtam hozzá a párnámat, majd levonultam kávét inni.

- Jó reggelt, Csipkerózsika! – köszönt Louis, amikor meglátott.

- Aha… - nyöszörögtem.

- Egy kávét? – nyújtott elém egy bögrét Liam.

- Köszönöm! – sóhajtottam fel, majd elvettem.

- Na, most már magadnál vagy? – kérdezte Loui, mire én az első kezembe került dologgal megdobtam. Ami egy kanál (?) volt.

- Áú! – kapott a karjához, ahol érte a találat.

- Bocs… - kortyoltam bele a kávémba.

- Tehát igen. Nagyszerű! Akkor meg tudnád nekem mondani, hogy hova tűnt Eleanor, Danielle és Perrie? – kérdezte.

- Fogalmam sincs. Azt tudom, hogy Gabi itthon van, és éppen fürdik. – vontam meg a vállam, de kezdtem ideges lenni. Persze ezt nem mutattam ki.

- Remek. – ült le mellém csalódottan Liam.

- Most nem azért fiúk. – tettem le a bögrét. – De ugye próbáltátok már hívni őket? – néztem rájuk, mire felkapták a fejüket.

- Reni, te egy zseni vagy! – állt fel Loui és a telefonjával kezdett babrálni, majd a füléhez szorította. – Kicsöng! – újságolta boldogan, majd izgatottsága olyan két perc múlva kezdett átváltani idegességbe. – Vedd már föl, könyörgöm! – beszélt a telefonhoz.

- Megpróbálom én. – futottam föl, mivel sikerült otthagynom a telómat.

- Mizujs? – kérdezte Gabi, miközben és az ágyat kutattam át.

- Dani, El és Perrie eltűntek. - mentem az éjjeliszekrényhez.

- Dehogy tűntek el! Csak még gyorsan elugrottak egy last minute vásárlásra. – vigyorgott Gabi, mire én megkönnyebbülten felsóhajtottam.

- Oké, szólok Louis-nak. – fogtam a telóm és lementem a fiúkhoz. – Nem tűntek el. – mondtam, mikor rám emelték tekintetüket. – Vásárolni mentek… - forgattam meg a szemem, mire mindketten megkönnyebbülten fújták ki a levegőt.

- Oké, mennyi az idő? Ugye még időben vagyok? – futott le Harry a lépcsőn.

- Reggelt. – vigyorogtam rá. – Persze, még időben vagyunk. – néztem az órára.

- Remek. – könnyebbült meg. – Amúgy reggelt. –vigyorgott, majd bevonult a fürdőszobába.

- Na, én is megyek készülődni. – álltam föl. – Köszi a kávét. – üvöltöttem még vissza az emeletről.

- Jaj, Reni! – jött oda hozzám Gabi, amint beléptem a szobába. – Meg tudnád valahogy csinálni a hajam? – mutatott vizes loboncára.

- Persze, csak előtte elmegyek zuhanyozni. – villantottam rá egy vigyort, aztán behúztam a fürdőbe.

Hamar elkészültem mindennel, majd felöltöztem:

- Kész vagyok! – jelentettem ki, miközben kiléptem az ajtón.

- Végre! – sóhajtott föl színpadiasan Gabi.

- örülj neki, hogy egyáltalán megcsinálom a hajad! – vágtam rá fapofával.

- Jó, bocsi. Csak… annyira türelmetlen vagyok! – rugózott az ágyon.

- Elhiszem. – mosolyogtam rá. – Na, fordulj meg!

- Igenis!

Az alkotásom.:D

Egy negyed óra alatt mindketten indulásra készen voltunk.

- Lányok készen vagytok már? – üvöltött fel Liam.

- Igen, egy perc és megyünk! – válaszoltam hasonló hangnemben. – Oké, telefontöltő is megvan? – fordultam Gabi felé.

- Meg. – mosolygott. – Indulhatunk. – bólintott.

Levonultunk a lépcsőn, és nagy nehezen a bőröndöket is lecipeltük. Egy csókkal köszöntem Niall-nek és már indultunk is.

Kint, amint megjött a taxi (direkt nagyon rendeltünk, hogy mindenki elférjen), bepakoltuk a cuccokat, beültünk, és mentünk a reptérre.

- Oké, srácok. Napszemcsit fel! – indultunk el a repülőnk felé. A srácokat természetesen egy tucat rajongó várta, de mivel már így is késében voltunk, nem állhattak le fényképezkedni.

- Bocs, srácok, de nagyon sietünk! – mondta Liam, miközben átverekedtük magukat a fan-tengeren.

Nagy nehezen, egy kis rohanással, de elértük a gépet. Hál’ istennek magángépünk volt, így rajtunk kívül senki más nem volt a gépen.

Fáradtan rogytam le az első ülőhelyre, amit megláttam.

- Na, ne mondd, hogy ennyire kifáradtál egy kis futástól! – nézett rám vigyorogva Niall. A tekintetén láttam, hogy nagyon is jól szórakozik rajtam.

- Fogd be! – lihegtem mosolyogva.

- Oké, oké. – tette föl kezeit, mint, aki megadja magát.

- Ez marha unalmas lesz. – vágta le magát mellém a ’mindig pozitív’ szőke barátnőm.

- Hát, ha ilyen optimistán állsz hozzá… – röhögtem ki.

- Reninek igaza van. De nekem amúgy van egy ötletem, hogy mivel lehetne feldobni az utat. – vigyorgott Perrie.

- Hallgatlak. – hajoltam előre ültömben, érdeklődve.

- Nos, ne röhögjetek ki, de a rajongót sokszor kérdezik, hogy melyik „1D állat” a kedvencünk. Esetleg kiválaszthatnánk, hogy kinek melyik, hogy a későbbiekben ne legyen ebből félreértés. – magyarázott, hevesen mutogatva.

- Szerintem ez egy hatalmas hülyeség, már bocsi. – nézett Eleanor Perrie-re.

- Ez nem igaz! – szólt bele Gabi is. – A rajongók az ilyen apró részletekre is figyelnek. Ha például Zayn egyszer Borist mondd Hachi helyett, abból is hatalmas ügyet csinálnak. – hadarta, én meg csak helyeslően bólogattam.

- Jó, akkor vágjunk bele. – sóhajtott El és helyet foglalt velem szemben. – Hány állat van összesen?

- Öt, vagy több. – vágta rá Gabi. – De asszem’ most Liam teknőseit hanyagolhatjuk. – nézett ránk, mire mindenki egy bólintással jelezte, hogy rendben.

- Akkor ott van Zayn és Pezz kutyája, Hachi. – rakott ki egy képet az asztalra. – Aztán szintén Zayn-nek a másik kutyája, Boris. Majd természetesen Kevin. – mondta komoly arccal, de én alig bírtam visszatartani a röhögést. – És végül, de nem utolsó sorban: Liam kutyája, Brit és a teknősei közül egy. – rakta ki a maradék két képet.  

- Na, akkor hívjuk be a fiúkat. – csaptam össze a tenyereimet.

- Fiúk! – üvöltött ki Perrie, mire mindhárman felröhögtünk.

- Igen? – jöttek be.

- Válasszatok. – böktem a képekre. - – Mindenki egyet választhat.

- Ööö… ez most miért is kell? – nézett rám „értelmesen” Zayn.

- Mert elég egyszer például a teknősei helyett. – mutattam Liam-re. – A kutyáját mondania és a Directionerek azonnal kétfelé szakadnak. – adtam meg a választ.

- Ó. – ültek le a fiúk.

- Én Kevint választom! – mondta rögtön Loui.

- Szinte fogadni mertünk volna… - néztünk össze Gabival.

- Én… nem tudom… - hezitált Zayn.

- Megvan! Majd mondod, hogy a kutyákat! – mondtam ki a hirtelen támadt ötletemet.

- Ó, yeah! – öklözött velem, mire elvigyorodtam.

- Na, jó. Zayn-nek megvan, de nekem! – méltatlankodott Harry. – Ja, meg még Liam-nek is nagy traumát okoz, hogy választania kell a teknősei és a kutyája között. – mondta még úgy mellékesen.

- Jó, még van két és fél óránk, nyugi. – szólt közbe Danielle.

- Szóval, Harry köztudottan a macskákat szereti. – kezdtem. – De itt van három kutya, egy galamb és egy teknős. Melyiket választod? – néztem rá.

- Legyen Kevin. – adta meg magát egy sóhaj kíséretében.

- Az én Harrym! – ölelte meg Louis a göndört.

- Na, most, hogy ez megvan, még mindig itt vagyok én, meg Niall. – emlékeztetett Liam.

- Én Hachi-t mondom. – közölte Niall.

- Oké, akkor eddig két szavazat ment Hachi-ra, egy Borisra, szintén egy Brit-re és kettő Kevinre. Liam?

- Akkor legyenek a teknősök. Rájuk még senki sem szavazott. – mosolyodott el.

- Oké, akkor ezt jegyezzétek meg. – néztünk a fiúkra.

- Ennyi? Ez ennyi volt? – hitetlenkedett Gabi.

- Hát igen… mit csináljunk? – néztem rá, aztán hírtelen bevillant valami. – Basszus… - álltam föl és átmentem egy másik „szobába”.

Előkaptam a telefonomat és felhívtam.

- Haló? – szólt bele anyu a telefonba.

- Szia. – vigyorogtam, bár ő ezt úgyse látta.

- Szia, Reni! Mi újság? – kérdezte boldogan.

Mindent elmondtam neki, ami azóta történt, mióta utoljára beszéltünk. Megígértette velem, hogy most már minimum ötnaponta hívjam, vagy küldjek e-mail, vagy valami.

- Kérem, kapcsolják be öveiket, megkezdjük a leszállást. – hallottam meg hírtelen egy női hangot.

- Mennem kell anyu, leszállunk. Akkor majd hívlak, szia! – mosolyogtam.

- Szia! – hallottam a választ, majd kinyomtam.

Gyorsan visszamentem a többiekhez, levágtam magam Niall és Harry közé, majd csak bámultam ki az ablakon. Ekkor esett le, hogy nekem fogggalmam se volt, hogy hova mentünk.

- Niall, most hol is vagyunk? – fordultam felé.

- Néz ki az ablakon. – kacsintott, mire visszafordultam.

- Te úr isten, Niall! Ez nem…? – be se kellett fejeznem a mondatot, tudta, hogy mire gondolok és közbevágott.

- Dede. – vigyorgott.

- De… hogy-hogy? – néztem rá.

- Meglepetés. Neked. – mondta, majd egy puszit nyomott az orromra.

20. A második első randi

20. A második elsö randi

Hát, meghoztam a 20. részt is. Még csak… o.O Na, mindegy. Bocsi, hogy ilyen késön, de több ok miatt nem tudtam felrakni. Az egyik az, hogy elkezdtem egy új blogot, de még nincs kint, meg semmi, csak megírtam a bevezetöt, meg az elsö részt.:) Lényeg, hogy itt van, és nem ígérek semmit, de lehetséges az is, hogy ha még ma rászánom magam az írásra, hozom a kövit holnap. TALÁN. Ööö… aztán még az 1454 old. megtekintés…<3 Ja! És új fejléc. Tudom, hogy nem lett a legjobb, de jobb, mint egy sima kép...:'D Már tényleg csak annyit füznék hozzá, hogy légyszi kommentlejetek! Mert azt vettem észre, hogy mostanában egyre kevesebbet komiztok.:( Tényleg már nincs semmi más, szóval jó olvasást!:)) xox   

Reggel, hát… nem a legjobb ébredésem volt, maradjunk annyiban. Louis és Harry ugyan is egy-egy Vizi pisztollyal a kezükben rontottak be és vizeztek össze minket.

- Ébresztőőő! – üvöltött Loui.

- Fent vagyunk, már fent vagyunk! – üvöltöttem vissza.

- Ja, oké. – hagyták abba, majd kivonultak.

- Grrrrr. – morogtam a párámba, Niall meg közben – gondolom - jót mulatott rajtam. – Na, jó. – emeltem fel a fejem. – Ezt még visszakapják. – pattantam föl és gyors léptekkel bementem a fürdőszobába.

10 perc múlva lezuhanyozva, felöltözve és egy kicsit jobban felfrissülve léptem ki a fürdőből.

- Ez gyors volt… - jegyezte meg Niall mosolyogva.

- A bosszú, az bosszú. – kacsintottam, majd az ajtó felé indultam, de megtorpantam. – Amúgy jó reggelt. – fordultam meg vigyorogva, majd levágtattam a lépcsőn.

Utam egyenesen a konyhába vezetett, de persze óvatos voltam. Mielőtt bementem volna, többször is alaposan körülnéztem a házban, de a fiúknak nyoma sem volt sehol se.

Végül föladtam a keresgélést, mert a gyomrom jelezte, hogy kéne már valami táplálék. Elkezdtem gófrit csinálni, mert tudtam, hogy Niall azt nagyon imádja. Már éppen a nutellát kentem rá, mikor valaki hátulról átölelte a derekamat, ezzel szívbajt hozva rám. Hatalmasat sikítottam és ráadásul majdnem kiesett a kezemből az üveg.

- Hoppá, ne haragudj! Nem gondoltam, hogy ennyire meg fogsz ijedni! – hallottam meg Niall hangját a hátam mögül, mire megkönnyebbülés öntött el. Gondoltam, ezért még visszavágok, és már meg is volt a tervem. Csak a megfelelő pillanatot kellett kivárom.

- És… mit csinálsz? – érdeklődött.

- Gófrit. – válaszoltam tömören.

- Nekem? – csillant fel a szeme, mire elmosolyodtam.

- Kettőnknek. Figyelj, ide tudnád adni azt a tálat, amibe az eper van? – kérdeztem ártatlanul.

- Persze. – fordult hátra.

Mialatt gyorsan végigmérte a tálakat, hogy melyikbe van az eper, én belemártottam az ujjam a nutellába és egy jó adag ragadt rá. Mikor Niall visszafordult ez az orrán landolt. Olyan aranyos képet vágott, ráadásul az a nutella az orrán… Nem bírtam ki nevetés nélkül, de mint utólag kiderült, ez nagy hiba volt.

Mikor elkezdtem nevetni, Niall megfogta a tejszínhabot és nyomott egy adagot a számra. Egyből abbahagytam a nevetést, és fuldoklást színleltem. Szegénykém egyből bevette, mire felegyenesedtem hozzá és megpusziltam az orrát.

- A nutellát azért kaptad, mert megijesztettél. – mondtam mellékesen, miközben felemeltem a tányért.

- Nnnn nnnn n nnn. – hangzott a válasz, mire felé fordítottam a fejem és megint majdnem elkapott a nevetés. Niall a nyelvével próbálta leszedni az orráról a nutellát, de mivel nem érte el, ezért csak kínlódott én meg már majdnem összerogytam a nevetéstől.

- Ajj, hagyd már abba! – szedtem össze magam és odamentem hozzá. – Szerinted mire való a gófri? – kérdeztem, majd letörtem az egyikből egy darabot és leszedtem vele Niall-ről a nutellát, majd bedobtam a számba a kis gófri darabot.

- Köszönöm. – vigyorgott, majd leültünk reggelizni.

- Amúgy… - kezdtem, mikor megettem az utolsó falatot is. – Hova tűntek a többiek? – szinte biztos voltam benne, hogy Niall már megint kitervelt valamit. Csak az bosszantott, hogy fogalmam sincs róla, hogy ezúttal mire készül(nek).

- Elmentek… Dolguk akadt… - vigyorgott Niall.

- Mindenkinek egyszerre? Tök véletlenül? – húztam fel a szemöldököm.

- Jó, én kértem meg őket, hogy menjenek el… - hajtotta le a fejét.

- Miért?  - kérdeztem meglágyulva. Rá egyszerűen nem tudtam haragudni!

- Hogy kettesben legyünk. – emelte föl fejét, szeme már csillogott a kikívánkozó könnycseppektől. – De elszúrtam. – ahogy ezt kimondta, utat engedett könnyeinek, melyek patakokban folytak le arcán. – Akkora egy barom vagyok! – temette könnyáztatta arcát a tenyereibe.

- Na, sss! – próbáltam nyugtatgatni. – Ez nem igaz. – benyúltam az álla alá és gyengéden felemeltem a fejét, kényszerítve ezzel arra, hogy nézzen rám.

- Figyelj! Az egyetlen barom itt az én vagyok! – öleltem ás és már engem is a sírás kerülgetett. – Te csak jó akartál, én meg szokás szerint elcsesztem. – simogattam a karját.

Kezdett bűntudatom lenni, amiért sírni láttam. Ez is miattam van, ez is az én hibám. Helyre kell hoznom! határoztam el. És akkor támad egy remek ötletem:

- Figyu! Szerintem ettől a „kis balesettől” még lehet jó napunk! – próbáltam bíztatni, és ahogy láttam sikerült is, mert hirtelen felkapta a fejét.

- Komoly? – nézett rám reménykedve.

- Teljesen. – mosolyogtam rá.

- Akkor… eljönnél velem egy második első randira?

- Persze. – ugrottam a nyakába.

- Na, de akkor öltözz! Elviszlek a kedvenc helyemre. – vigyorgott rám.

- Nando’s? – kérdeztem reflexből, mire felnevetett.

- Nem, de utána oda is elmehetnénk. – kacsintott rám.

Gyorsan elmentem és felvettem egy csinibb ruhát. Mivel már október volt, eléggé lehűlt a levegő, így felvettem egyik kedvenc pulcsimat és egy sapit is:

- Nos, gyönyörűm… Mehetünk? – nézett rám mosolyogva Niall.

- Persze. – fogtam meg a kezét.

*Niall szemszöge

- Csak Ön után, hölgyem. – nyitottam ki neki a kocsim ajtaját.

- Köszönöm, uram. – szállt be mosolyogva. – Na, hova megyünk? – kérdezte sokadszorra.

- Nem mondom el! Meglepi lesz. – adtam ugyan azt a választ.

- Jó, akkor csak azt áruld el, hogy még mennyit fogunk kocsikázni? – nézett ki az ablakon.

- Már nem sokat, nyugi. – mosolyogtam.

- Várjunk csak… ez nekem annyira ismerős… - hajolt előre. – Ja, mégse… Semmi. – dőlt vissza, mire felnevettem.

- Mindjárt ott vagyunk. – mondtam.

*10 perc múlva*

- Megjöttünk. – nyitottam ki Reninek az ajtót, miután és in kiszálltam.

- Úristen… Itt… Itt… - dadogott.

- Itt? – vigyorogtam.

- Itt forgattátok a Gotta Be You-t! - ugrándozott.

*Reni szemszöge

- Bizony. - bólogatott.

Valami elképesztő volt az a hely. Még gyönyörűbb, mint a videoklipben: 

- Tetszik? – lépett mögém Niall és átkarolta a derekamat.

- Nagyon… Szóval ez a kedvenc helyed?

- Igen. Mindig megnyugtat. – mondta.

- Nem csodálom… - és ekkor beugrott valami. – De… haza kell mennem.

- Miért? – csodálkozott.

- Mert még be kell pakolnom. – húztam el a számat.

- Jaa, nem, nem, nem, nem, nem. – mosolygott sejtelmesen.

- Mit csináltál? - néztem rá rosszat sejtve.

- Semmit, semmit. Csak megkértem Gabit, hogy pakoljon be helyetted.

- Csak azért, hogy ma kettesben legyünk?

- Igen. – félve nézett rám.

- Nem haragszom. – mosolyogtam rá. – Sőt, köszönöm. – öleltem át.

- Érted bármit. – suttogta a hajamba.

A romantikus pillanatot Liam hangja zavarta meg. A Moments volt ugyanis a csengőhangom.

- Bakker… - vettem ki a telómat a zsebemből. Gabi képe villogott a kijelzőn, mire felnyögtem.

- Vedd csak fel. Biztos fontos. – mondta Niall kedvesen.

- Annyira sajnálom… - néztem rá, majd felvettem. – Mi van?! – szóltam bele nem valami kedvesen.

- Re-Re-Reni… - hallottam meg barátnőm hangját.

- Mi a baj? – kérdeztem idegesen.

- Se-se-semmi… - hallani lehetett a hangján, hogy sírt, de most próbálta visszatartani. – Majd megbeszéljük, ha hazajöttök. Oké? – mondta márt nyugodtabban.

- Oké, de… nagyon sürgős? Mert akkor indulunk. – ajánlottam fel.

- Nem, maradjatok csak.

- Biztos?

- Tuti. Jó szórakozást.

- Köszi.

- Szia! – nyomott ki.

Egy sóhajjal fordultam vissza Niall felé, aki aggodalmasan nézett rám.

- Minden oké?

- Nem tudom… De rossz előérzetem van. – bújtam hozzá.

- Gyere. – fogta meg a kezem és elhúzott a tűzrakó helyhez. – Egy perc. – mondta, majd bement a házba.

Egy gitárral és egy kosárral tért vissza.

- Megfognád? – nyújtotta felém a gitárt.

- Persze. – vettem el mosolyogva.

Miközben figyeltem Niall ténykedést, elkezdtem pengetni a gitárt, de csak halkan, nehogy meghallja. Mikor már egy ideje játszottam, észre se vettem, hogy Niall már lerakta a pokrócot, tűzet gyújtott, elővette a kaját és engem nézett. Én csak zavartalanul elkezdtem az egyik kedvenc dalomat tőlük, a They Don’t Know About Us-t és csak akkor eszméltem föl, mikor Niall elkezdte énekelni a refrént.

- Jaj, ne haragudj. – nyújtottam vissza neki a gitárt.

- Nem is tudtam, hogy tudsz gitározni… - vette el a hangszert, miközben engem fürkészett.

- Sok mindent nem tudsz még rólam… - mondtam titokzatosan, mire halkan felkuncogott.

- Ez igaz. – mondta még mindig mosolyogva, aztán hirtelen egy furcsa hangot hallatott a gyomra, mire én nevettem föl.

- Csak nem éhes vagy? – kérdeztem.

- De… egy picit. – vigyorgott rám. – Na, vacsizzunk! – dörzsölte össze két tenyerét, majd maga elé vette a kosarat. – Mit kérsz? – nézett rám kedvesen.

- Úúú, van mályvacukor? – néztem csillogó szemekkel, mire felnevetett.

- Még szép! – vett ki egy zacskót.

Nagyon jól éreztük magunkat egész este, és nekem sikerült teljesen elfeledkeztem arról a telefonhívásról.

*otthon*

- Megjöttünk! – üvöltött Niall, mikor beléptünk a házba, mire felnevettem.

- Sziasztoook! – futott le a lépcsőn Gabi. – Na, milyen volt? – vigyorgott.

- Eszméletlen! – lelkesedtem.

- Na, gyere. Majd fönt mindent elmesélsz! – húzott magával.

- Egy perc. – mutattam, föl az ujjam, majd visszafordultam Niall-höz. – Jó éjt és köszönöm ezt a napot. Tökéletes első randi volt. – kacsintottam, majd nyomtam egy gyors puszit a szájára és fölmentem Gabi után.

- Na, mesélj el mindent! – ült le az ágyra izgatottan.

- Egy perc, csak gyorsan lezuhanyozok. Félek holnap reggel már nem lesz rá időm. – mosolyogtam rá, majd bevonultam a fürdőszobába.

- 10 perc, 37 másodperc. – mondta Gabi, mikor kiléptem.

- Új rekord!- pacsiztunk le.

- Na, mesélj! – tapsikolt.

Levágtam magam az ágyba, majd nekikezdtem. Mindent elmeséltem az elejétől a végéig. Mikor befejeztem, valami még eszembe jutott.

- De végül is, miért hívtál? – kérdeztem kíváncsian.

- Már nem érdekes… Megoldottam. – mosolygott rám.

- Tuti?

- Teljesen. – mondta magabiztosan.

- Akkor aludjunk. Holnap mikor kell kelni? – vettem kezembe a telóm, hogy beállítsam az ébresztőt.

- Nyolckor szerintem elég lesz. – gondolkozott szőke barátnőm.

- Mikor indulunk?

- Tízkor.

- Akkor bőven. – bólintottam, majd beállítottam az időpontot és vízszintesbe vágtam magam.

- Jó éjt, Reni. – vigyorgott Gabi. Vagyis a hangja alapján azt feltételeztem, hogy vigyorog.

- Neked is. – sóhajtottam.