21. A repülőút

21. A repülöút

Part 21.:D Nem lesz valami izgi, de benne lesz KEVIN.:'D Az egyik barátnöm kérte még régebben, de csak most tudtam öt is belerakni.:)) Remélem így is tetszeni fog. Igyekszem a kövi résszel, de vagy holnap jön, vagy jövöhéten. Mostantól csak hétvégén lesznek részek. Bocsi, de nem mindig van idöm gyorsan újat hozni.:/ Pls. komizzatok!!!!:D *-* És mindenképpen nézzetek be ide: http://awonderfullifewith1d.blogspot.hu/ !!:D Szintén Niall-ös blog, de nem az enyém.;)<3 Nem is dumálnék többet. Kellemes olvasást.;) xox

Reggel nyolckor megszólalt a We are who we are a Little Mix-től.

- Ahj, Gabi kapcsold már ki! – húztam a fejemre a takarómat.

- Ébresztőőő! – ugrott rám barátnőm.

- Hagyjál! Még korán van… - ásítottam.

- Reniii, ma indulunk! – ugrált tovább az ágyon.

- Hova a francba indulunk? – ültem fel.

- Hát a turnéra!!! – vigyorgott.

- Bakker, tényleg! – csaptam magam fejbe.

-  Hát igen, Reni, hát igen!

- Te csak ne gúnyolódj! – vágtam hozzá a párnámat, majd levonultam kávét inni.

- Jó reggelt, Csipkerózsika! – köszönt Louis, amikor meglátott.

- Aha… - nyöszörögtem.

- Egy kávét? – nyújtott elém egy bögrét Liam.

- Köszönöm! – sóhajtottam fel, majd elvettem.

- Na, most már magadnál vagy? – kérdezte Loui, mire én az első kezembe került dologgal megdobtam. Ami egy kanál (?) volt.

- Áú! – kapott a karjához, ahol érte a találat.

- Bocs… - kortyoltam bele a kávémba.

- Tehát igen. Nagyszerű! Akkor meg tudnád nekem mondani, hogy hova tűnt Eleanor, Danielle és Perrie? – kérdezte.

- Fogalmam sincs. Azt tudom, hogy Gabi itthon van, és éppen fürdik. – vontam meg a vállam, de kezdtem ideges lenni. Persze ezt nem mutattam ki.

- Remek. – ült le mellém csalódottan Liam.

- Most nem azért fiúk. – tettem le a bögrét. – De ugye próbáltátok már hívni őket? – néztem rájuk, mire felkapták a fejüket.

- Reni, te egy zseni vagy! – állt fel Loui és a telefonjával kezdett babrálni, majd a füléhez szorította. – Kicsöng! – újságolta boldogan, majd izgatottsága olyan két perc múlva kezdett átváltani idegességbe. – Vedd már föl, könyörgöm! – beszélt a telefonhoz.

- Megpróbálom én. – futottam föl, mivel sikerült otthagynom a telómat.

- Mizujs? – kérdezte Gabi, miközben és az ágyat kutattam át.

- Dani, El és Perrie eltűntek. - mentem az éjjeliszekrényhez.

- Dehogy tűntek el! Csak még gyorsan elugrottak egy last minute vásárlásra. – vigyorgott Gabi, mire én megkönnyebbülten felsóhajtottam.

- Oké, szólok Louis-nak. – fogtam a telóm és lementem a fiúkhoz. – Nem tűntek el. – mondtam, mikor rám emelték tekintetüket. – Vásárolni mentek… - forgattam meg a szemem, mire mindketten megkönnyebbülten fújták ki a levegőt.

- Oké, mennyi az idő? Ugye még időben vagyok? – futott le Harry a lépcsőn.

- Reggelt. – vigyorogtam rá. – Persze, még időben vagyunk. – néztem az órára.

- Remek. – könnyebbült meg. – Amúgy reggelt. –vigyorgott, majd bevonult a fürdőszobába.

- Na, én is megyek készülődni. – álltam föl. – Köszi a kávét. – üvöltöttem még vissza az emeletről.

- Jaj, Reni! – jött oda hozzám Gabi, amint beléptem a szobába. – Meg tudnád valahogy csinálni a hajam? – mutatott vizes loboncára.

- Persze, csak előtte elmegyek zuhanyozni. – villantottam rá egy vigyort, aztán behúztam a fürdőbe.

Hamar elkészültem mindennel, majd felöltöztem:

- Kész vagyok! – jelentettem ki, miközben kiléptem az ajtón.

- Végre! – sóhajtott föl színpadiasan Gabi.

- örülj neki, hogy egyáltalán megcsinálom a hajad! – vágtam rá fapofával.

- Jó, bocsi. Csak… annyira türelmetlen vagyok! – rugózott az ágyon.

- Elhiszem. – mosolyogtam rá. – Na, fordulj meg!

- Igenis!

Az alkotásom.:D

Egy negyed óra alatt mindketten indulásra készen voltunk.

- Lányok készen vagytok már? – üvöltött fel Liam.

- Igen, egy perc és megyünk! – válaszoltam hasonló hangnemben. – Oké, telefontöltő is megvan? – fordultam Gabi felé.

- Meg. – mosolygott. – Indulhatunk. – bólintott.

Levonultunk a lépcsőn, és nagy nehezen a bőröndöket is lecipeltük. Egy csókkal köszöntem Niall-nek és már indultunk is.

Kint, amint megjött a taxi (direkt nagyon rendeltünk, hogy mindenki elférjen), bepakoltuk a cuccokat, beültünk, és mentünk a reptérre.

- Oké, srácok. Napszemcsit fel! – indultunk el a repülőnk felé. A srácokat természetesen egy tucat rajongó várta, de mivel már így is késében voltunk, nem állhattak le fényképezkedni.

- Bocs, srácok, de nagyon sietünk! – mondta Liam, miközben átverekedtük magukat a fan-tengeren.

Nagy nehezen, egy kis rohanással, de elértük a gépet. Hál’ istennek magángépünk volt, így rajtunk kívül senki más nem volt a gépen.

Fáradtan rogytam le az első ülőhelyre, amit megláttam.

- Na, ne mondd, hogy ennyire kifáradtál egy kis futástól! – nézett rám vigyorogva Niall. A tekintetén láttam, hogy nagyon is jól szórakozik rajtam.

- Fogd be! – lihegtem mosolyogva.

- Oké, oké. – tette föl kezeit, mint, aki megadja magát.

- Ez marha unalmas lesz. – vágta le magát mellém a ’mindig pozitív’ szőke barátnőm.

- Hát, ha ilyen optimistán állsz hozzá… – röhögtem ki.

- Reninek igaza van. De nekem amúgy van egy ötletem, hogy mivel lehetne feldobni az utat. – vigyorgott Perrie.

- Hallgatlak. – hajoltam előre ültömben, érdeklődve.

- Nos, ne röhögjetek ki, de a rajongót sokszor kérdezik, hogy melyik „1D állat” a kedvencünk. Esetleg kiválaszthatnánk, hogy kinek melyik, hogy a későbbiekben ne legyen ebből félreértés. – magyarázott, hevesen mutogatva.

- Szerintem ez egy hatalmas hülyeség, már bocsi. – nézett Eleanor Perrie-re.

- Ez nem igaz! – szólt bele Gabi is. – A rajongók az ilyen apró részletekre is figyelnek. Ha például Zayn egyszer Borist mondd Hachi helyett, abból is hatalmas ügyet csinálnak. – hadarta, én meg csak helyeslően bólogattam.

- Jó, akkor vágjunk bele. – sóhajtott El és helyet foglalt velem szemben. – Hány állat van összesen?

- Öt, vagy több. – vágta rá Gabi. – De asszem’ most Liam teknőseit hanyagolhatjuk. – nézett ránk, mire mindenki egy bólintással jelezte, hogy rendben.

- Akkor ott van Zayn és Pezz kutyája, Hachi. – rakott ki egy képet az asztalra. – Aztán szintén Zayn-nek a másik kutyája, Boris. Majd természetesen Kevin. – mondta komoly arccal, de én alig bírtam visszatartani a röhögést. – És végül, de nem utolsó sorban: Liam kutyája, Brit és a teknősei közül egy. – rakta ki a maradék két képet.  

- Na, akkor hívjuk be a fiúkat. – csaptam össze a tenyereimet.

- Fiúk! – üvöltött ki Perrie, mire mindhárman felröhögtünk.

- Igen? – jöttek be.

- Válasszatok. – böktem a képekre. - – Mindenki egyet választhat.

- Ööö… ez most miért is kell? – nézett rám „értelmesen” Zayn.

- Mert elég egyszer például a teknősei helyett. – mutattam Liam-re. – A kutyáját mondania és a Directionerek azonnal kétfelé szakadnak. – adtam meg a választ.

- Ó. – ültek le a fiúk.

- Én Kevint választom! – mondta rögtön Loui.

- Szinte fogadni mertünk volna… - néztünk össze Gabival.

- Én… nem tudom… - hezitált Zayn.

- Megvan! Majd mondod, hogy a kutyákat! – mondtam ki a hirtelen támadt ötletemet.

- Ó, yeah! – öklözött velem, mire elvigyorodtam.

- Na, jó. Zayn-nek megvan, de nekem! – méltatlankodott Harry. – Ja, meg még Liam-nek is nagy traumát okoz, hogy választania kell a teknősei és a kutyája között. – mondta még úgy mellékesen.

- Jó, még van két és fél óránk, nyugi. – szólt közbe Danielle.

- Szóval, Harry köztudottan a macskákat szereti. – kezdtem. – De itt van három kutya, egy galamb és egy teknős. Melyiket választod? – néztem rá.

- Legyen Kevin. – adta meg magát egy sóhaj kíséretében.

- Az én Harrym! – ölelte meg Louis a göndört.

- Na, most, hogy ez megvan, még mindig itt vagyok én, meg Niall. – emlékeztetett Liam.

- Én Hachi-t mondom. – közölte Niall.

- Oké, akkor eddig két szavazat ment Hachi-ra, egy Borisra, szintén egy Brit-re és kettő Kevinre. Liam?

- Akkor legyenek a teknősök. Rájuk még senki sem szavazott. – mosolyodott el.

- Oké, akkor ezt jegyezzétek meg. – néztünk a fiúkra.

- Ennyi? Ez ennyi volt? – hitetlenkedett Gabi.

- Hát igen… mit csináljunk? – néztem rá, aztán hírtelen bevillant valami. – Basszus… - álltam föl és átmentem egy másik „szobába”.

Előkaptam a telefonomat és felhívtam.

- Haló? – szólt bele anyu a telefonba.

- Szia. – vigyorogtam, bár ő ezt úgyse látta.

- Szia, Reni! Mi újság? – kérdezte boldogan.

Mindent elmondtam neki, ami azóta történt, mióta utoljára beszéltünk. Megígértette velem, hogy most már minimum ötnaponta hívjam, vagy küldjek e-mail, vagy valami.

- Kérem, kapcsolják be öveiket, megkezdjük a leszállást. – hallottam meg hírtelen egy női hangot.

- Mennem kell anyu, leszállunk. Akkor majd hívlak, szia! – mosolyogtam.

- Szia! – hallottam a választ, majd kinyomtam.

Gyorsan visszamentem a többiekhez, levágtam magam Niall és Harry közé, majd csak bámultam ki az ablakon. Ekkor esett le, hogy nekem fogggalmam se volt, hogy hova mentünk.

- Niall, most hol is vagyunk? – fordultam felé.

- Néz ki az ablakon. – kacsintott, mire visszafordultam.

- Te úr isten, Niall! Ez nem…? – be se kellett fejeznem a mondatot, tudta, hogy mire gondolok és közbevágott.

- Dede. – vigyorgott.

- De… hogy-hogy? – néztem rá.

- Meglepetés. Neked. – mondta, majd egy puszit nyomott az orromra.