03. A látogatás

3. A látogatás

Bocsi a rövid részért, de nem komiztatok, csak pár ismerősöm mondta, hogy jó lett. Ha többet komiztok (meg mondjuk amúgy is) hosszabb lesz a kövi rész, de később jön. Nem is húznám tovább. Jó olvasást!<3

 - Szia! - ugrott a nyakamba Gabi, amikor meglátott.
– Hali! – köszöntem miközben visszaöleltem. Bementünk a lakásba és az történt, amire számítottam. Gabi először még pislogni se tudott a döbbenettől, csak úgy 2 perccel később esett le neki, hogy itt az 1D (Mínusz Niall, persze, Gabi is tudott a balesetről). Láttam rajta, hogy mindjárt kitör belőle a fangirl. Magyarul elkezd ugrálni és üvöltözni. Gondoltam a fiúkat ettől inkább megkímélem, úgy hogy mielőtt megnyikkanhatott volna, bevonszoltam a szobámba.

 Pont jókor, mert miután becsuktam az ajtót robbant.
– ÁÁÁÁ!! Itt a One Direction!! Nem hiszem el!! Te jó ég!! Úristen!! Várjunk csak… Mit keresnek itt? Mióta vannak itt? És te miért nem szóltál még?! – zúdította rám kérdéseit, amikor már nagyjából lehiggadt.
– Na, jó, üljünk le, mert ez nagyon hosszú lesz. – mondtam szerintem bölcsen.

*eközben a konyhában*

*Harry szemszöge

 - Louis, ki volt az a szőke lány Renivel? – kérdeztem.
– Nem tudom, biztos az egyik barátja. – mondta. 
 – Szerinted miért nem mutatta még be nekünk?
– Fogalmam sincs, de miért érdekel ennyire?
– Ja, semmi, csak nagyon… szép lány. – improvizáltam, mert még nem akartam elmondani, hogy első pillantásra belezúgtam. Túl korai lenne.
– Aha… - jött az értelmes válasz.
– Skacok, mikor lesz már kész a reggeli? Nem akarlak siettetni, csak, tudjátok már fél tizenkettő… - állított be Liam.
– Jó, akkor ebédre palacsinta lesz! – vigyorgott Louis.
– Felőlem, csak ne égessétek oda.
– Nem ígérhetek semmit… - vigyorgott gonoszul Louis.
– Kösz. Tényleg, ma mikor megyünk be Niall-hoz? – jutott eszébe hirtelen.
– Ömm, ebéd után? – kérdeztem, felébredve a bambulásból. – Nekem jó, megkérdem Zayn-t. – mondta Liam és ezzel ott hagyott minket a palacsintákkal.

*Reni szemszöge

 - Szóval már tegnap óta itt vannak, és én még csak most tudtam meg?! – vont kérdőre kedves barátnőm.
– Figyu, bocsi, hogy nem szóltam, de nem akartam belőle nagy felhajtást csinálni… - Nagy felhajtást?! Csajszi, te tudod, hogy kik ülnek a nappalidban?
– Csajszi, tudod, hogy miért jöttél át? – kérdeztem egy kicsit durvábban, mint terveztem, de nem tehetek róla, kicsit felhúzott.
– Jó, igazad van! Tanuljunk… - adta be a derekát.

 Viszonylag hamar megvoltunk a házival, így kimentünk, megnézni, hogy hol van már a reggelink (közben kiderült, hogy még Gabi sem reggelizett). A fiúk mind az étkező asztalnál ültek és tömték a fejüket.
– Ti meg mit csináltok? – háborodtam föl azonnal.
– Ebédelünk! – mondta Lou miután lenyelt egy falatot.
– És mi nem kapunk? – kérdeztem.
– Bocs, kértetek volna? – szólt érdeklődve Zayn. Ő már befalta a saját adagját. Sóhajtottam és igyekeztem nem leüvölteni a fejüket.
– Oké, mindegy, majd eszünk valamit. Mikor mentek be Niall-hoz? – kérdezte a barátnőm. Úgy tűnik neki ez nem volt akkor trauma. Ez nem is lepett meg, kettőnk közül mindig is én voltam az, aki mindig, mindenen fölkapja a vizet.
- Most indulunk, jöttök velünk? – kérdezte kedvesen Louis.
– Ha mehetünk… - mondta félénk mosollyal Gabi.
– Nyugodtan, de akkor busszal megyünk, mert nem férünk be ennyien a kocsiba. – állapította meg Hazza.
– Remek, akkor indulhatunk is! Gyere, Reni! – rántott magával Gabi.

*a kórházban*

 Ahogy megérkeztünk Niall kórterméhez, a fiúk egyből berontottak. (Ennyit arról, hogy lányoké az elsőbbség…:D) Követtük őket, és ahogy beléptünk megláttuk Őt is.
– Csá haver! Jobban vagy? – érdeklődött Louis.
– Sokkal, a doki azt mondta, hogy ha ilyen tempóban gyógyulok, akkor akár szerdán haza is mehetek! – újságolta Niall boldogan.
– Klassz, akkor folytathatjuk a turnét! – mondta örömmel Harry.
– Ha nem esik vissza – törte össze kegyetlenül az álomképet barátnőm.
– Igaz… - szontyolodott el azonnal Zayn.
– Tényleg, ti kik vagytok? – vett észre minket Niall.
– Ó, de bunkók vagyunk! – csapott a homlokára Liam.
– Ő itt Reni, és a barátnője… - hopp! Na, igen, még nem mutattam be nekik Gabit. Sebaj, most pótoljuk, gondoltam.
– Fiúk, Ő itt Gabi, a legjobb barátom 5 éves korom óta. – mutattam be.
– Gabi, feltételezem, ismered őket! – mondtam vigyorogva.
– Még jó hogy! – torkolt le azonnal. Hát igen, vele nem lehet viccelni, ha az 1D-ről van szó.
– Nagyon örvendek! – mondta udvariasan Niall.
– Szóval Reni befogadott mindek, amíg te ide vagy bezárva. – fejezte be az ismertetést Louis.

 Én eközben Niallt néztem. Gyönyörű szemei vannak! Kár hogy van barátnője… És ezzel a gondolattal le is vettem róla a szemem. Tiszteletben tartom, hogy van valakije. Ennyi. Bár a suliban mindig azzal piszkálnak, hogy ő az én szőke hercegem kék szemmel, piros buszon. Erre én mindig elpirulok, de titokban állandóan erről álmodozom, mint most is.

 Nagyon elbambulhattam, mert nem vettem észre, hogy valaki hozzám szólt.
– Tessék? Bocsi, csak… elbambultam. – mondtam rögtön.
– Azt kérdeztem, hogy nem baj-e, ha tovább maradunk. Niall-nek eltört a lába és nem szabad megerőltetnie. – ismételte meg kedvesen Harold.
– Ja, mondtam, hogy nyugodtan maradhattok, ameddig csak jól esik! – mosolyodtam el.
– Még akkor is, ha felgyújtjuk a konyhát? – kérdezte hirtelen Louis. Mindenkiből kitört a röhögés.
– Ha kifizetitek a károkat, akkor nem bánom. – mondtam nevetve. Ekkor bejött a egy nővér és „kedvesen” közölte velünk, hogy lejárt a látogatási idő, a fiúk mind megölelték Niall-t és szomorúan távoztunk.