06. Az új csaj

Különleges kérésre az új rész.;) 5 komi és jön a kövi!:) Jó olvasást!<3 

6. Az új csaj

Emese (Mesi)

- Na, jó, ezt majd később. Szólok Reninek, hogy kezdjen készülődni, mert el fogunk késni. – Néztem az órára. Elmentem a szobájához és bekopogtam.
– Gyere! – halottam Niall (?) hangját.
– Bocsi, ha zavarok, de akkor ma nem is megyünk suliba? –kérdeztem.
– Ó, basszus! – mondta Reni. – Bocsi, sietek! – szólt oda nekem és nagy sietségében szó szerint kiesett az ágyból. Ezen jót nevettem. – Ajj, még zuhanyoznom is kell! – nyafogott.
– Akkor gyorsíts be, mert el fogunk késni, ha nem igyekszel! – mondtam idegesen. 10 perc múlva felöltözve, lezuhanyozva, rendbe szedve állt előttem.
– Na, ez a beszéd! Akkor let’s go! – mondtam mosolyogva.
– Vigyázz magadra! –mondta Louis és adott egy búcsúcsókot.
– Oké, sziasztok! –köszöntem és már indultunk is. Mivel közel lakunk a sulihoz, gyalog 5 perc alatt ott vagyunk. Ami valljuk be, nagyon jól jön,ha esetleg elaludnánk vagy valami… J

*az iskolában*

*Reni szemszöge

- Hali! –köszöntem belépve a terembe. Mint általában az osztály háromnegyede már bent volt.
– Szia… sztok! – mondta… egy új lány? Nem tudom, hogy ki volt. Még sosem láttam az előtt. 
– Szia! – köszöntem vissza barátságosan. – Már meg ne haragudj a kérdésért, de te ki vagy? – kérdeztem leülve a helyemre.
– Ó, de hülye vagyok! Még be sem mutatkoztam! Emese vagyok! Az új diák.
– Új diák? – kérdeztem értelmes fejet vágva.
– Ühüm. Az ofőtök nem mondta? – kérdezte kedvesen.
– Nem, ez valahogy kimaradt… - mondtam. – Mindegy, szóval… én Reni vagyok. Ő meg a barátnőm, Gabi. – mutattam Gabira, aki éppen a föcit nézte át az órára, mert javítani szeretett volna.
– Csinos. – jegyezte meg, mire elmosolyodtam. Nem lesz vele semmi baj! Sorba bemutattam a többi osztálytársainak és felajánlottam, hogy szívesen körbe vezetem, ha gondolja.
– Megtennéd? Köszönöm! –mondta hálásan.
– Semmiség! – mosolyogtam rá. – Ha kell valami, csak szólj. – bátorítottam, majd a helyemre siettem, mert csöngettek.

*az órák után*

- Na, mehetünk? – kérdeztem Mesit (azt mondta, hogy nyugodtan hívjam így).
– Persze! –mondta lelkesen.
– Ó, egy perc, szólok Gabinak, hogy ne várjon. – mondtam, majd kirohantam a szekrényekhez. – Figyu! Van az az új csaj, tudod. Igen. Na, megígértem neki, hogy körbevezetem a suliban, nem baj? – hadartam el. Gabi sóhajtva csukta be a szekrényt, majd áldását adta programomra és lelépett. Huh, ez jól ment – gondoltam, majd visszamentem az osztályba Mesihez.
– Indulhatunk! – mondta felcuccolva.
– Oké – mondtam és elindultunk. Tökre el volt ájulva a sulitól, pedig szerintem nem egy nagy szám… kb., mint a többi suli.
– Ez tök jó volt! Még egyszer, köszi! Holnap talizunk! – mondta, majd boldogan elsietett a buszmegállóba. Én is boldogan mentem haza. Nem csak azért, mert lett egy új barátom. Otthon várta a pasim. De jó ezt kimondani! Niall Horan az én pasim! Legszívesebben világgá kürtölném. Úgy éreztem, hogy soha nem voltam boldogabb. Hát… ez addig tartott, amíg haza nem értem…

*otthon*

- Megjöttem! – kiáltottam boldogan, de semmi válasz… Már megint elmentek? – gondoltam rémülten. De ezúttal nem, csak senki sem szólt semmit. A levegőben vágni lehetett a feszültséget. Idegtépő volt.
– Lemaradtam valamiről? – tettem fel a költői kérdést.
– Paul hívott minket. – kezdte Liam.
– Ne is folytasd! El kell mennetek… Ugye? –kérdeztem.
– Igen – sóhajtott Niall. Odamentem hozzá és átöleltem. Hirtelen támadt egy ötletem.
– Veletek mehetek? – suttogtam Niall fülébe úgy, hogy csak ő hallja.
– Hát… ha itt hagynád a sulit… meg úgy mindent…
- Csak téged nem! – szakítottam félbe. Erre még szorosabban ölelt.
– De Gabi is jön… ugye? – kérdeztem és már előre féltem a választól.
– Még szép. Louis nélküle nem hajlandó elmenni. – mosolygott Niall.
– Oké, akkor annyira nem lesz vészes. – mondtam és én is elmosolyodtam.
– Ja és Harry barátnője is jön. Nem tudom, hogy ismeritek-e… - mondta hirtelen. Harry tuti, hogy meghallotta, hogy miről beszéltünk, mert odajött és a kezembe nyomta törött iPhone-ját amin Mesi volt.
– Őt ismerem. –mondtam csodálkozva.
– Honnan? – kérdezte Harry. A hangja nyugodt volt, de láttam az arcát, hogy ez meglepte.
– Ő az új csaj a suliban. – mondtam. Hm, vajon miért nem mondta el, hogy Harry a pasija? Mondjuk, tuti nem hittem volna neki... Ezt végiggondolva nem is nagyon csodálkoztam azon, hogy nem mondta el. Jó, kicsit lassú a felfogásom, de most volt más dolog, ami jobban lekötött.
– Várjunk… hova is mentek?
– Vissza Londonba, Niall-t ilyen állapotban nem engedik fellépni. – mondta Harry. Úristen, futott át az agyamon. Londonba megyek! El sem hiszem! Ráadásul az 1D-vel! Te jó ég! Ez túl szép. ahhoz, hogy igaz legyen! És Gabi is jön! Mindig is erről álmodtam! Jó, lehet, hogy ciki, hogy még nem voltam az UK-ban, de… de ez van. Most viszont jön Gabi is, meg Niall… és… és az 1D! Istenem, valaki csípjen meg!
– Reni! Hahó! Figyelsz? – ébresztett fel Gabi.
– Ja, nem, bocsi. Mi van? –kérdeztem.
– Holnap után indulunk! Addigra mindent pakolj be! Oké? – mondta Liam.
– Meglesz. – mosolyogtam rá. 5 perc csönd után megszólalok:
- Éhes vagyok! – mondtam és elgondolkoztam rajta, hogy ma még nem is ettem semmit.
– Kétségtelenül illik hozzád haver. – mondta Louis belebokszolva Niall karjába. Ezen mindenki nevetett. Hahaha, jó vicc.
– Na, de komolyan! Ma még semmit sem ettem! –nyafogtam. – Jó, rendelünk! –unta meg Zayn a hisztimet. Hm, ez tényleg használ. Pizza evés közben (nem szeretem a kínait, na) beszélgettünk mindenféléről. Nagyon jó volt a hangulat. Vacsi után úgy döntöttem,, megírom a házit, úgy hogy bevonultam a szobámba és nekiálltam. Nem volt könnyű… Röpke másfél óra alatt végeztem is… Pff. Aztán úgy döntöttem, hogy felhívom anyut, hogy mit szól ehhez a London dologhoz.
– Már éppen ideje volt… - sóhajtotta a telefonba, miután közöltem vele, hogy „mi a szitu”.
– Mi? Minek? Mi van? Ezt meg hogy érted? – tettem fel a kérdéseimet.
– Végre valóra válthatod az álmod. Vagy nem arra vágytál 12 éves korod óta, hogy eljuss Londonba? – kérdezte és szinte láttam magam előtt, ahogy elmosolyodik.
– De, ez volt. És most végre valóra válik! Ez sem hiszem! – mondta és kifújtam magam.
– Figyelj, Reni! A nappaliban a TV-t tartó szekrényben van egy „kevés” pénz. Nyugodtan vidd el magaddal. Neked hagytam ott. – mondta, nekem meg lesett az álam.
– Erről én eddig miért nem tudtam? – játszottam a durcást.
– Mert biztos, hogy elköltötted volna! – mondta anyu. Mint mindig, most is igaza volt. Túl jól ismer már… Ööö… mondjuk ő az anyám, úgy hogy nem meglepő… Mindegy.
– Ott a pont. – sóhajtottam. 
- Mennem kel dolgozni. Légy jó és vigyázz magadra Londonban! – mondta, majd meg sem várta a válaszomat, és letette. Ezek után eldöntöttem, hogy felmegyek Facebook-ra. Felesleges volt. Soha sem történik semmi érdekes. Mikor félretettem a laptopot kopogtak.
– Gyere! – mondtam.
– Hogy állsz a házival?
– Már megvolt. Ja, és beszéltem anyuval. Belement. – mondtam boldogan, majd nyakába ugrottam.
- Reni, ez fantasztikus! Alig várom az interjút! –mondta boldogan. Nem bírtam tovább. Magamhoz húztam és megcsókoltam. Először meglepődött, de aztán vette a lapot és visszacsókolt.
– Kopp, kopp! Nem zavarok? – nyitott be Gabi, mire szétrebbentünk.
– Most már nem… - mondta Niall, majd durcásan kiment.
– Mizujs? –kérdeztem.
– Beszéltél anyuddal? –kérdezte félve.
- Ühüm – mondtam tök lazán.
– És?
– És elenged. – mondtam vigyorogva. Miután ugráltunk egy sort, Kiment közölni a jó hírt a többiekkel, én meg elmentem zuhizni. 5 perccel később már az ágyamban bámultam a plafonon lévő Niall poszteremet, mikor kinyílt az ajtó.
– Alszol már? –kérdezte Niall suttogva. Ezen muszáj volt nevetnem.
– Igen, Niall. Égő lámpánál alszok! – mondtam mosolyogva.
– Oké, hülye kérdésre, hülye válasz. – mosolygott.
– Na igen… mit szeretnél? – kérdeztem.
– Aludhatok veled? – kérdezte kiskutya pofival.
– Ahh, oké. Nem bánom… -adtam meg magamat. Mosolyogva bújt mellém és a karjaiban aludtam el.