18. Turné VS. Baba

18. Turné VS. Baba

Meghoztam a kövit.:) Felkészültem a halálra, meg arra, amit kapok a befejezés miatt. ELöször nem tudtam eldönteni, hogy a turné, vagy a baba (ahogy a címben is látszik) legyen elöbb, de végül arra jutottam, hogy együtt izgibb lesz. Nem nagyon dumálnék többet, csak annyit, hogy direkt nem írtam részletesebben ARRÓL a bizonyos estéröl.;) Még egyszer bocsi a befejezésért, de ezúttal ti dönthetitek el, hogy mi legyen a folytatásban. Indítok egy szavazást, hogy mi legyen a kövi részben, de nem bizti, hogy úgy lesz.;) Egyenlöre rátok bízom. Komizni, és szavazni ér!;) Xx.

U.I.: Ha nem szavaztok, akkor "kicsit" hosszabb idö múlva lesz kövi.;)

Figyu! Attól, hogy a képen két csík van (lehetett volna olyan is amin egy van) , attól még nem biztos, hogy a történetben is így lesz!!!

 - Jó reggelt, Kicsim! – ébresztett Niall.

- Korán van még, aludj vissza! – motyogtam a párnámba.

- Bár visszaaludhatnék, de interjúra kell mennünk. – simogatta a karomat.

- Ne már. – nyöszörögtem.

- De már… - mondta szomorúan.

- Na, jó. Mikor mentek?

- Még van egy kis idő. Miért?

- Mert akkor magamhoz térek – mosolyogtam rá.

- Szeretlek. – csókolt meg.

- Én is. De most megyek, és megpróbálok emberi külsőt varázsolni magamra. - másztam ki az ágyból.

- Siess! – hallottam még Niall hangját.

Tényleg siettem. 15 perc alatt megvoltam mindennel. Ami tőlem elég nagy szó. Boldogan léptem ki a fürdőből, de Niall már nem volt a szobájában, ezért levágtattam a lépcsőn.

- Jó reggelt! – köszöntem a srácoknak. – Harry?

- Még alszik, de nem csodálom. Tegnap egy kicsit…

- Hát igen, akkor gondolom még Gabi is fent van.

- Hál’ istennek. Ha ő is itt lenne, akkor csak idegeskedne, de ha még Haz is itt lenne, akkor meg egymást falnák… - panaszkodott Zayn, mire felnevettem.

- Ne izéld már őket, szerintem tök aranyosak! – védtem meg Gabiékat.

- Jaj, ugyan már! Ezt csak azért mondod, mert szöszi a barátnőd!

- Nem Zayn, nem csak azért.

- Te tudod. – kacsintott.

- Van valami kaja? – hagytam figyelmen kívül Zayn megjegyzését.

- Szolgáld ki magad! De répa már nincs… - mosolygott Louis.

- Ezen meg sem lepődök… - forgattam a szemem. – Akkor nézzük… - hajoltam be a hűtőbe.

- Kétségtelen. Niall-höz való. – hallottam egy megjegyzést.

- Te csak ne dumálj, a pasid megette az összes répát! – panaszkodtam.

- Mi másra számítottál? – nézett rám furán.

- Arra, hogy répamérgezést kap! Tudod, hány darab volt?

- Nem… - nézett még furábban.

- Oké, bocsi. A reggeli kávé előtt nem vagyok használható…

- Nincs harag. Amúgy én is agy vagyok vele…

- Te is kérsz? Mert akkor kettőt csinálok.

- Azt megköszönném. – mosolygott.

Reggeli után – ami végül is nekem egy kávé volt – még volt egy kis időnk együtt, de nem tudtunk semmit se kitalálni, ezért beraktunk egy filmet. Igen… pont a felénél szólalt meg Liam, hogy indulniuk kell. Ahogy az lenni szokott. Ja, amúgy filmnézés közben Harry-ék is felkeltek. J

- Siessetek haza. – csókoltam meg Niallt.

- Oké, szeretlek.

- Én is, sziasztok. – engedtem el a kezét.

Miután a fiúk elmentek végignéztük a filmet. Aztán Perrie, Dani meg Eleanor elmentek vásárolni.

- Te miért nem mentél? – érdeklődtem kedves barátnőmnél, aki köztudottan imád vásárolni.

- Ömm… beszélnünk kéne.

- Miről? – igen, itt már kicsit megijedtem.

- Hát… tegnap este kicsit sokat ittam Harry-vel együtt és…

- Ne is folytasd! – tettem föl a kezem. – Megtörtént?

- Meg.

- Megbántad?

- Nem. – mosolygott. – De nem tudom, hogy Harry is így van-e ezzel… - bizonytalanodott el.

- De ugye… óvatosak voltatok? – célozgattam.

- Basszus… - esett le neki.

- Ugye nem…

- Nem tudom! Szerinted vagy itthon…?

- Remélem. – mondtam és felrohantam a fürdőszobába. Meglepetésemre – és természetesen megkönnyebbülésemre – találtam és leordítottam Gabinak.

- Van?

- Van. Ki mennyek? – kérdeztem.

- Légy szi’. – nézett rám.

- Csak ügyesen. – tettem a vállára a kezét és ott hagytam.

*Eközben az interjún*

*Harry szemszöge

Miután kimázoltak minket, egy kedves csaj bemutatkozott nekünk és közölte, hogy ő fog minket meginterjúvolni. Hát… nem nagyon figyeltem oda úgy semmire sem.

- Harry! – ordított Louis a fülembe.

- MI van? – válaszoltam hasonló hangnemben.

- Gabi is jön?

- Mármint hova?

- A turnéra!

- Milyen turné?

- Amit az előbb mondott el nekünk a menedzser.

- Jaa, de milyen turné? – néztem „értelmes” fejjel.

- Európai. – világosított fel Liam. – Te hol voltál az előző fél órában?

- Nem tudom…

- Testben tuti itt volt, de lélekben valahol máshol.

- Ne haragudjatok srácok, csak… elgondolkoztam a tegnap estén. – magyarázkodtam.

- Te egyáltalán emlékszel rá? Nagyon részeg voltál…

- Egy részére tökéletesen emlékszem. – mosolyodtam el, miközben felidéztem azt a varázslatos negyed órát. Vajon Ő megbánta?

- Harold! – csettintett előttem egyet Lou, mire kizökkentem a gondolataimból.

- Itt vagyok, na! – ütöttem rá a kezére.

- Aucs!

- Bocs, haver. Szóval, mi volt az eredeti kérdés?

- Turné. Gabi. Eljön, vagy nem?

- Tőle kéne megkérdezni… - vágtam értelmes képet.

- Addig oké, de TE szeretnéd, hogy jöjjön?

- Persze. Nélküle én nem megyek! De ha nem szeretne jönni, akkor nem erőltetem.

- Oké, ennyi volt az egész. – bólintott Liam. – Reni? – nézett Niall-re.

- Szerintem jön, de Gabitól is függ. Pillanat, felhívom.

- Oké.

*Niall szemszöge

- Szia, mondd! – szólt bele Reni a telóba.

- Szia, mit szólnál, ha azt mondanám, hogy megyünk Európai turnéra?

- Azt, hogy mi is megyünk, Gabival.

- Tuti?

- Tényleg mentek, vagy csak feltevés volt? – kérdezett vissza.

- Tényleg megyünk.

- Akkor tuti. – mondta határozottan.

- Oké, akkor kezdjetek el pakolni.

- Oké. – sóhajtott.

- Hé, minden oké?

- Persze, csak… megvolt mára is a dráma.

- Mi történt? – mosolyogtam.

- Gabi… hát, tegnap Harry-vel volt este és… - dadogott, de én tudtam mire gondol.

- Értem, igen. De ugye nem…?

- Nem tudom! Még mindig bent van a fürdőszobában.

- Bakker, akkor ezért volt Harry ma egész nap olyan, mint egy zombi?

- Ezt hogy érted?

- Hát… fél órán keresztül beszéltünk a turnéról, aztán megkérdeztük tőle, hogy szeretné-e, hogy Gabi jöjjön, erre megkérdezte, hogy hova. – magyaráztam.

- Fú, az szép. – röhögött.

- Ja, de ha… Ha Gabi… - dadogtam, ezúttal én.

- Nyugi, csak nem… Vagy, ha mégis, akkor tuti nem tartják meg… Remélem…

- Hát én is, nagyon remélem. Bakker, ez így most nagyon rosszul jött.

- Máskor se lett volna jobb. A mi szerencsénket ismerve… - sóhajtott. – Ráadásul, ha Gabinak… Az, az én hibám lesz. Nem figyeltem tegnap este, hogy mennyit ivott.

- Nem, nem, nem, nem. Nem a te hibád, oké? – próbáltam nyugtatni, de telefonon keresztül nem volt könnyű. – Ez csak a saját hibájuk, ha… - itt elcsuklott a hangom, amint megláttam Harryt közeledni. – Figyu, most le kell tennem, de azonnal hívj, ha van valami, oké?

- Oké, szia.

- Szia. – nyomtam ki.

- Na? – nézett rám Liam.

- Jönnek, ha nem jön közbe valami… - mondtam.

- Köszönöm. – sóhajtott a menedzser.

- Hé, haver! Minden oké? – jött hozzám Liam. – Kicsit mintha sápadt lennél. – jegyezte meg mosolyogva.

- Ja, persze. Semmiség. – erőltettem magamra egy kis mosolyt.

- Oké, akkor gyerünk! Minél hamarabb végzünk, annál hamarabb otthon vagyunk. – húzott magával Liam.

*otthon*

*Reni szemszöge

- Megjöttünk! – üvöltött Perrie.

- Az emeleten! – válaszoltam ordítva.

- Minden oké? – kérdezte Dani.

- Nem tudom! – őszinte voltam, tényleg fogggalmam sincs, hogy mi van.

- Na jó. – jött fel „pár” zacskóval El és Dani. – Mi a gáz?

Nekik is elmondtam mindent. Dadogtam, de pontosan tudták, hogy miről van szó.

- Figyu, a fiúknak ne mondátok el! Csak Niall tudja. Értve vagyok?

- Aha, de mióta van már bent? – mutatott az ajtóra Dani.

- Kb. mióta elmentetek. – gondolkoztam.

- Akkor bemegyünk. – mondta határozottan Pezz.

- Betörünk? – néztem rá „értelmesen”.

- Ha kell, akkor igen…

- Minek? Nincs bezárva az ajtó. – néztem még furábban.

- Ja, akkor először kopogjunk. – mosolyodott el.

- Na, azért.

- Kopp, kopp! Gabi, bent vagy? – ment az ajtóhoz Eleanor.

- Igen, egy perc! – jött a válasz.

- Oké, tehát nem halt meg. Ez egy jó jel. – csapta össze a kezét Dani, mire nekünk muszáj volt röhögni.

- Letelt az egy perc! – üvöltöttem tulajdonképpen az ajtóra.

- Oké, oké. – jött ki barátnőm.

- Na? – néztünk rá, mind a négyen.

- Ízé… nem tudom, hogy működik ez a vacak. – hajtotta le a fejét.

- Ezért elolvastad azt a kis papírt, ami benne volt a dobozban, ugye? – temettem az arcomat a kezembe.

- Igen, és utána már ment is, csak azt nem tudom, hogy mikor lesz meg a végeredmény… - nézet bután, mire én belesikítottam a tenyerembe.

- Szőke! Na, hol van az a kis szar? – nyújtottam a kezem.

- Ízé… kidobtam.

- Hova? – kezdtem már teljesen elveszíteni a türelmemet. Ráadásul az sem segített, hogy a többi lány csak bámulta a jelenetet.

- Oké, de verj meg, nem tudtam, hogy hova kell… - kezdte, de én már nagyon rosszat sejtettem. – A WC-be. – csukta be a szemét, hogy ne lássa a reakciókat.

- Hány csík volt rajta? – kérdeztem tetetett nyugalommal.

- Mi?

- Volt rajta az a kis kijelző izé, mint a hőmérőn. – magyaráztam neki. – Azon hány csík volt?

- Azon a kis bigyón? Asszem’…