19. Fejlemények

19. Fejlemények

Drága, kicsi csibéim (? xd), itt van a 19. rész.^^ Bocsi, hogy ilyen sokáig várattalak titeket, de mivel 50-50% lett a szavazás, ezért elég nehéz dolgom volt… Azért, remélem így is tetszeni fog.;) 1306 old. megtekintés… erre már tényleg semmit sem tudok mondani, csak hogy nagyon köszönöm mindenkinek!<3 Már csak annyi, hogy nem, nem tudom, hogy hogyan jön a fejleménykehez a tehénfejés.xd Fáradt voltam, amikor írtam.:’D Zayn-nek utólag is nagyon boldog szülinapot!♥ És légyszi komizzatok! Xx.                           

U.I.: A végén még van egy tényleg nagyon kicsi szöveg.;)

#HappyBirthdayOneThingFromHungary  El sem hiszem, hogy már 1 éves.:)♥

- Oké. – sóhajtottam fel. – Na, akkor én most felhívom Niallt. – jelentettem be és kivonultam a fürdőből.

- Niall nem elérhető, kérem, hagyjon üzenetet a sípszó után, bííííp! – hallottam meg Louis hangját.

- Nem vagy vicces. – kezdtem. – De tudod adni Niallt? Fontos lenne!

- Mondtam, most nem elérhető. – ismételte.

- Mit csinál? – tettem csípőre a kezem.

- Kajál, szerinted mit? – röhögött ki.

- Nem érdekel, ez most akkor is fontos. Azt kérte, hogy hívjam, ha lesz valami fejlemény. – hadartam.

- Nos, ez elég érdekesen hangzik… most akkor fejlemény alatt azt érted, hogy fejtetek egy tehenet, vagy történt valami? – gondolkozott hangosan.

- Louis, ne szórakozz!

- Akkor tehén, oké, szólok Niall-nek. – mondta, csak olyan ügyes volt, hogy kihangosította a telót, így halhattam a beszélgetésüket: „Niall, Reniék tehenet fejtek és azt mondta, hogy te mondtad, hogy hív, ha lesz valami fejlemény!” – magyarázta. „Mi van?”- kérdezte Niall, de a hang alapján ítélve tele volt a szája. J „Reni. Fejlemény. Most.” – egyszerűsítette Loui. „De milyen tehén?” – értetlenkedett tovább Niall. „Csak felejtsd el a tehenet és beszélj vele!” – jött a válasz. „Oké, oké. Ööö… Lou, ugye tudtad, hogy ki van hangosítva?” – kérdezte Niall, mire én majdnem elröhögtem magam. A választ már nem hallottam, mert Niall visszaállította.

- Milyen tehénről beszélt Louis? – szólt bele a telóba.

- Hosszú… - játszottam meg az idegeskedést.

- Oké, mondd, mi történt? – váltott komolyra.

- Hát… az van, hogy Gabi… - direkt húztam az időt.

- Hogy? Ajj, Reni, ne csináld már!

- Oké, oké. – sóhajtottam. – Semmi se történt, nyugi. – mosolyodtam el.

- Úristen. Akkor jó. – könnyebbült meg. – De máskor ne ijesztgess!

- Oké, bocsi. De ezt nem hagyhattam ki! – mondtam már vigyorogva.

- Elhiszem. – enyhült meg.

- És… mizujs? Milyen volt az interjú? - érdeklődtem.

 - Á, tudod, semmi extra. Csak a szokásos kérdések. De akkor már összepakoltatok… ugye?

- Basszus! A turné… Izé, az van, hogy én azt még el sem mondtam Gabinak.

- Semmi baj, úgyis csak holnap után indulunk. – mondta nyugodtan.

- Holnap után? Nekem legalább egy hét kéne bepakolni a cuccokat egy egész… Mennyi időre is megyünk? – akadtam el, mire Niall felnevetett.

- Reni! – ordított Dani, mire odavágtam Niall-nek egy „mennem kell, majd beszélünk, siessetek haza” köszönést és rohantam is.

- Mi van? – lihegtem.

- Ezt nézd meg! – tolta a képembe a laptopját, amin Harry volt Taylor Swift-tel. A kép címe:

Árulkodó fotó Taylor Swift és Harry Styles randijáról:

- Úristen… - olvastam el a cikket. – De ugye Gabi nem tud róla?

- Dehogynem, Reni! Egyből neki mutattuk meg! – gúnyolódott Eleanor.

- Jó, bocsi. Csak most annyi minden van még a fejemben meg minden… Ráadásul már tényleg csak ez hiányzott. – csaptam le az újságot a földre.

- Remélem Harry meg tudja magyarázni… - sóhajtott Dani.

- Én is remélem. A saját érdekében. – mondtam szomorúan, de még is dühösen. – Amúgy… - jutott eszembe. – Ti tudtok a turnéról? – kérdeztem a lányokat.

- Persze. – bólintott El. – Bakker, be is kéne akkor pakolni! – kapott a fejéhez.

- Na, nyomás! – húztam föl őket, aztán eszembe jutott, hogy Gabi még nem is tud róla. – Figyu, menjetek csak előre. Addig szólok Gabinak.

- Oké. – mondták egyszerre.

- Kopp, kopp! – léptem be Harry szobájába. Tudtam, hogy ott lesz, és igazam is lett.

- Mizujs? – nézett fel rám.

- Van egy hírem. – kezdtem óvatosan.

- Jó, vagy rossz? – sóhajtott.

- Az én szemszögemből jó. A tiédből nem tudom. Nézd, az van, hogy Niall hívott… - elmagyaráztam a turnés részt, ő végig figyelmesen hallogatott, majd mikor befejeztem, kíváncsian fürkésztem az arcát. – Na? Te is jössz? – néztem reménykedve.

- Nem. – rázta meg a fejét.

- Miért? – néztem rá kikerekedett szemekkel.

- Mert tudok róla. Róla és Taylor-ról. – ahogy ezt kimondta, könnyek buggyantak ki a szeméből.

- Ó… - adtam egy értelmes választ, mire egy kicsit elmosolyodott. Na, néha tényleg jól jön, ha az ember ilyen idióta, mint én. J - Figyelj, az újságokba mindenféle hülyeséget irkálnak. Tuti ez is csak egy buta pletyka. Ne is törődj vele. – simogattam meg a karját.

- És ha Ő már Taylort szereti? – nézett rám könnyes szemekkel.

- Akkor Ő egy hatalmas barom, mert nem tudja, hogy mit veszít. – öleltem át barátnőmet.

- Köszönöm. – szipogta.

- Ugyan… Te is hányszor segítettél nekem. Még mindig az adósod vagyok. – mosolyogtam rá.

- Hát, most, hogy így belegondolok… - „gondolkodott el”, mire megütöttem egy párnával.

- Naaa! – vágta be egyből a durcit.

- Jól van, bocsi! – mondtam a „cuki” hangomon.

- Lányok, megjöttünk! – hallottam meg egy ismerős hangot és már rohantam is, de észrevettem, hogy Gabi ott maradt az ágyon.

- Gyere már! – húztam fel. – Egyszer úgyis meg kell ezt beszélnetek!

- Igazad van, dee… - és tudtam, hogy most jön az egyik kedvenc mondása. – Jobb később, mint soha. – tette föl bölcsen a mutató ujját.

- Nos, ez igaz, de nem ebben az esetben! Na, gyerünk! – lökdöstem le a lépcsőn. 

- Ööö… sziasztok! – köszönt a fiúknak.

- Szia. – vigyorogtak rá.

- Na, jó. Nekem ez nem megy. – rohant fel az emeletre. A fiúk mind kérdően néztek rám.

- Egy perc. – mondtam, majd barátnőm után rohantam.

- Beléd meg mi ütött? – csuktam be magam után a fürdőszoba ajtaját.

- Reni… én nem tudom… elmondani neki, hogy tudok ARRÓL. – nézett rám, szemében félelem és kétségbeesés tükröződött.

- De az akkor sem egy megoldás, ha otthagyod őket, se szó, se beszéd. – enyhültem meg.

- Tudom, tudom… - hajtotta le a fejét. – De ezek után már nem tudok Harry szemébe nézni… - szomorodott el még jobban, ösztönösen megsajnáltam.

- Figyelj. – guggoltam le hozzá. – Ha elakadsz, majd én segítek!

- Megtennéd? – nézett fel rám.

- Persze. – mosolyogtam.

- Köszi. – mosolygott vissza. – Akkor menjünk. – tápászkodott fel.

- Bocsi, hogy az előbb csak így elrohantunk… - futottam le Gabi után, majd megöleltem Niallt.

- Gyere. – húzott ki a konyhába, és a többiek is jöttek velünk. Kivéve Harryt és Gabit.

Barátnőm, mikor rájött, hogy egyedül fognak maradni, kétségbeesetten nézett rám. Én csak egy „sajnálom”–ot tudtam neki tátogni.

 - Ezt most miért kellett? Megígérten neki, hogy vele maradok. – néztem a fiúkra.

- Hidd el, ezt nem akarod végighallgatni… - hajtotta le Liam a fejét.

- Miért? Mi történt? – rémültem meg.

- Hát… Harry a múltkor… - kezdte akadozva Niall, de én félbeszakítottam.

- Taylorral volt? Tudunk róla… - a végére elcsuklott a hangom.

- Gabi is? – emelte föl félve a fejét Liam, mire én csak bólintottam.

- Remek. – sóhajtottak.

Ezek után csak csöndben álltunk és mindenki a gondolataiba merült. Ez egészen addig tartott, amíg Harry be nem rontott a konyhába és behúzott egyet Niall-nek.

- Basszus, Harry! – kapott az orrához, amiből folyni kezdett a vér. Én - miután felébredtem a sokkból – rögtön egy zsepi után nyúltam és odatettem Niall orrához. A többiek eközben értetlenül néztek Harry-re.

- Ez komoly? Te tudtad. Tudtad, de nem mondtad el? – üvöltözött Niall-nek.

- Mit? Ember, te meg miről beszélsz? – szegény totál össze volt zavarodva, de nekem már leesett.

-  Harry, én kértem, hogy ne szóljon senkinek se! – fogtam meg a karját.

- De… mégis miért? Nekem miért nem lehet elmondani? – akadt ki teljesen.

- Mert már nem fontos. – rántottam meg a vállam.

- Mi az, hogy nem fontos? – emelte föl a hangját. – Gabi terhes és nem szóltok róla? Csak itt… - akarta folytatni, de én félbeszakítottam.

- Állj, mi van? – néztem rá elképedve. – Nekem azt mondta, hogy nem… meg a teszt… - beszéltem össze vissza, és akkor döbbentem rá. Gabi hazudott nekem, sőt! Nem csak nekem, hanem mindenkinek, aki tudott róla.

- Igen… Miért? Neked mit mondott? – kérdezte most már normális hangsúllyal.

- Nekem hazudott. Azt mondta, hogy nem terhes. – mondtam elgondolkozva, majd Harry-re néztem. – Hol van?

- Nappali.

Se szó, se beszéd rohantam ki hozzá.

- Miért nem szoltál?

- Reni… - sóhajtott. – Először is, nyugodj le. – nézett rám.

- Oké, megvan. És most? – türelmetlenkedtem.

- Ülj le! – paskolta meg a mellette lévő helyet a kanapén. Miután helyet foglaltam, bele is kezdett. – Nézd, én nem akartam hazudni, de van rá egy egyszerű magyarázatom. – itt megállt és rám nézett.

- Kíváncsian hallgatom. – mondtam flegmán.

- Szóval… csak azért mondtam, hogy nem vagyok terhes, mert ezt a gyereket még nem akarom megtartani. – hadarta el. Ahogy felfogtam, hogy mit mondott, elmosolyodtam.

- Tehát… ezt a gyereket MÉG nem? – hangsúlyoztam a még szócskát egy perverz vigyor kíséretében.

- Igen. – bólintott, mikor látta, hogy nem haragszom. Hosszú csend telepedett ránk, amit én törtem meg:

- Figyu, nem gáz, hogy terhes vagy, meg hogy nem akarod megtartani ezt a gyereket… - kezdtem, majd a szemébe néztem. – De máskor légy szi’ mondd el az igazat! Oké? – mosolyogtam rá.

- Oké, bocsi. – ölelt meg.

- És… Taylorról beszélgettetek? – kérdeztem, miután elengedtük egymást.

- Nem, ennyi szerintem most bőven elég volt neki. Meg amúgy is. Állítólag Taylor visszament az ex-éhez. – vigyorgott önelégülten.

- Akkor jó. – könnyebbültem meg.

- Te… Vagyis ti… - jött le El az emeletről. – Irány pakolni.

- Igenis kapitány! – mondtam magyarul, mire olyan hülye fejet vágott, hogy Gabival már a földön fetrengtünk a röhögéstől.

- Oké… Nem tudom, hogy ez mi volt, nem is akarom, de nyomás föl! – mondta Eleanor, mikor már kaptunk levegőt.

Hát… kb. egy óra alatt meg is volt, hogy milyen ruhákat viszünk. Kérdés, hogy mennyi fér be.

- Ezt mind nem tudjuk majd elvinni! – fogta a fejét Eleanor.

- Miért ne? Te sokkal több cuccot szoktál vinni. – nevette ki Dani.

- Na jó, de én azokat belepasszírozom egy bőröndbe!

- Hát… mondjuk az is igaz.

- Hagyjuk… - sóhajtottam. – Majd holnap kitaláljuk, hogy mi legyen. Mára ennyi dolog bőven elég volt. – álltam föl a földről.

- Oké, mondjuk, tényleg jobb lenne most egy kis pihi. Én már nem érzem a lábam… - panaszkodott Danielle.

- Így jár az, aki filmezés helyett shoppingolni megy. – kacsintottam, majd magukra hagytam őket.

Gyorsan és halkan (mert Niall már az ágyban volt) átöltöztem a pizsimbe.

- Alszol? – suttogtam Niall-nek, miközben bebújtam mellé az ágyba.

- Nem. Nem tudok. – fordult felém.

- Vacsiztál már?

- Aha. De csak egyszer. Szerinted ez lehet a gond? – nézett rám édesen, mire elmosolyodtam.

- Talán… De nem lehet, hogy azért nem tudsz aludni, mert izgulsz a turné miatt?

- Neeem… Az majd holnap este lesz. – vigyorgott. – Ahogy magamat ismerem…

- Jaj, ne is mondd! Holnap még be is kell pakolnunk!

- Miért, ma mit csináltatok? – csodálkozott.

- Ma csak addig jutottunk el, hogy mit akarunk vinni. De mivel csak egy bőröndöt vihetünk, és nem fog benne min den elférni…

- Átrakod az enyémbe? – szólt közbe rémülten, mire felnevettem.

- Nem, dehogy. Csak ki kell válogatni, hogy mit vigyünk, és mit vagyunk lépesek itthon hagyni.

- Jaa. – ásított.

- Na, most már álmos vagy. Jó éjt. – bújtam hozzá, mint aki jól végezte dolgát.

 - Álmos, de nem fáradt. – tiltakozott.

 - Jó, akkor beszélgessünk! Milyen volt az interjú?

- Unalmas. – vágta rá.

- Oké… és az orrod jobban van?

- Igen. De Harry ezt még visszakapja… - fenyegetőzött.

- Hát hajrá. – mondtam és elaludtam.

A kövi rész(ek)hez csak annyit mondanék, hogy Taylor nem utoljára szerepelt.;)