07. New life

Meghoztam a 7. részt! :D Sajnálom, hogy ennyit késtem, de ez a rész picit hosszabb lett.  Mindenkinek köszönöm a kommenteket!:$ 5 komi után hozom a kövit jövő héten! Kritika is jöhet, mert abból tanulok (negatív is!!) Nem is pofáznék többet…:’DD Jó olvasást!<3

7. New life

Ma is a Little Things-re ébredtem úgy, ahogy elaludtam. Boldogan, Niall karjaiban. Kegyetlenül leütötte a telómat, de az még mindig szólt.
– Niall – mondtam tök kómásan.
– Hm? – kérdezte és szerintem még fáradtabb volt, mint én.
– Érintőképernyős! – mondtam, arra utalva, hogy ha ráüt (?), attól még nem fogja abbahagyni…
- Ja, akkor tessék… - adta oda nekem a telefonomat, hogy kapcsoljam ki. Oké, haladunk. Kinyomtam a dalt és felültem.
– Aludj csak, én megyek öltözni. – suttogtam és nyomtam egy puszit az arcára. Motyogott valami „szia” félét. Elmosolyodtam. Olyan aranyos, mikor alszik! Bár mondjuk Niall-ról beszélünk… ő mikor nem az? <3 Miután befejeztem a „szerelmes vagyok, minden olyan szép!” gondolatmenetemet elmentem felöltözni.

Igen, ezt vettem fel :'D

Megittam a kávémat és már is „felébredtem”. Fogmosás, fésülködés stb., és már kész is vagyok.
– Gabi, jössz már? – üvöltöttem a bejárati ajtó mellől, mert fogalmam sem volt, hogy hol lehet.
– Jövööök! – jött a válasz a konyhából. – Húú, látom te is kicsinosítottad magad az utolsó napra! – mondta izgatottan.
– Picit – vontam meg a vállam.
– Picit, picit… Na, menjünk! – mondta, és kitolt az ajtón.

*a suliban, első óra előtt*

- Mesiii! –rohantam egyből a padjához.
– Hm? –nézett fel a könyvéből.
– Miért nem mondtad, hogy Harry a pasid? – támadtam le.
– Mi? Honnan tudod? – kerekedett el a szeme.
– Harry mondta. – mosolyodtam el.
– Várjunk… akkor a srácok ezek szerint nálad laknak? – kérdezte meglepetten.
– Ühüm. –bólogattam büszkén.
– Egek ura, akkor te vagy Niall csaja! – üvöltött fel.
– Pszt! Halkabban! – szóltam rá.
– Ó, persze. Bocsi. – mondta.
– Semmi. – vigyorodtam el. Ekkor megszólalt a csengő. Gyorsan a helyemre siettem és már el is kezdődött a duplamatek. Konkrétan végigszenvedtem, úgy, mint a többi órát. Egész nap azon járt a fejem, hogy Londonba megyünk. Mikor ebbe belegondoltam mindig ugrálhatnékom volt. Tesin legalább valamennyire le tudtam vezetni, de az sem volt az igazi… Gabi is hasonlóképpen érezhetett, mivel ő is rendesen be volt pörögve. Mire hazaértünk már nagyjából kitomboltuk magunkat.

– Na, végre! Haza jöttek a sulis… bárányok. – mondta Louis asszem’… köszönés képpen.
- Haha, nagyon vicces. – mondtam, majd ledobtam a táskámat és levágtam magam a kanapéra. Aztán eszembe jutott, hogy be kéne pakolni a cuccokat, úgy hogy felálltam és bementem a szobámba. Elővettem a bőröndömet és elkezdtem kiválogatni a ruháimat. Végül is valahogy belepasszíroztam őket, de rá kellett ülnöm. Csak a legszükségesebbeket. Na, ja. :D
– Kopp, kopp!
– Bújj be! – mondtam mosolyogva.
– Hogy állsz a csomagolással?
– Egész jól.
– Tehát megvagy?
 – Ha unalmasan akarsz fogalmazni… - mondtam „unottan”
– Na, ne csináld már! – mondta és megölelt.
– Annyira hiányozni fog minden, amit itt hagyok… - sóhajtottam. Még szorosabban ölelt.
– Niall… szeretlek, de… megfojtasz! – nyögtem ki, mert már tényleg kipréselte belőlem az összes levegőt.
– Bocsi, nem akartam… - mondta angyali mosollyal.
– Elhiszem. – vigyorodtam el.
– Nem vagy éhes? – kérdezte hirtelen.
– Nem, de lefogadom, hogy te igen… - vigyorogtam még mindig. –
 Ne, honnan tudtad? – kérdezte enyhe cinizmussal.
– Tippeltem! – kacsintottam és kimentem a konyhába, keresni valami kaját annak a bélpoklosnak… Végül is csináltam egy szendvics + kóla párosítást. Mire kész lettem a „mesteri” tálalással a fiúk már mind a kanapén kockultak. ( Jó, Niall TV-t nézett, de csak azért, mert tudta, hogy viszek neki kaját…)
– Tessék! – nyomtam kezébe a tálcát.
- Ó, köszi. – mondta kisfiús mosolyával, ami annnyira imádok! (és szerintem ezt ő is tudta…)
– Na, mikor megyünk? – jött ki Gabi a fürdőből átöltözve (?).
– Ha a gép 16:50-kot indul, akkor kb.… most. – nézett az órára Harry.
– Akkor indulás! – állt fel Louis. Miután mindenki felállt (vén trottyok, hah! :D), végre indulhattunk… legalább is azt hittük.
– Várjunk csak… nem hiányzik valaki? – kérdeztem.
– Nekem nem! – mondta Lou.
– Haha! Nem úgy gondoltam! Harry, a barátnőd nem jön? - fordultam hátra.
– De, a reptéren talizunk. –vonta meg a vállát.
– Oké, akkor hogy menjünk? Ennyien nem férünk el egy autóban! – mondta Liam.
– Csak egy kocsi van? – kérdezte Gabi.
– Nem, az enyém is itt van. – mondta Zayn. – Na, akkor én megyek Lou-val, Renivel és Niall-el, ti meg hárman Zayn kocsiával. Gyerünk emberek, legalább tegyetek úgy, mintha élnétek! – dirigált barátnőm.
– Ööö… szerintem jobb lesz, ha tesszük, amit mondd. – kockáztattam megszólalni.
– Reninek igaza van, menjünk, mielőtt leszedi a fejünket! – kapott észbe Niall is, és berángatott a hátsó ülésre.

*a reptéren*

Az út csendesen telt. Gondolom a fiúk nem mertek megszólalni. (Vajon miért? ) Jó, most én sem mertem megpróbálni kommunikálni, de ez az egész szitu annyira vicces volt, hogy végig vigyorogtam az utat. A reptéren hamar megtaláltunk a többieket. Csak Mesit nem…
- Hazza, nem azt mondtad, hogy itt lesz? – kérdeztem.
– De, vagyis nekem azt mondta.
– Lehet, hogy a Londoni repülőtérre gondolt… - szólalt meg Louis.
– Azt azért szerintem mondta volna, nem gondolod? – kérdeztem, mert azért az elég fura lenne, elvégre ő is suli után ment haza, meg minden… Nem tudna előttünk oda érni! Hacsak nem teleportál (?).
 – Egy pillanat, felhívom. – mondta Harry.
– Végre egy értelmes ötlet! – fakadt ki Gabi. Ömm… nem tudom, hogy ezt hogy értette, végül is… Á! Inkább hagyjuk…  Végül is kiderült, hogy csak pont elkerültük egymást, de mire fel kellett szállni meglettünk. Az utat végig izgultam (igen, mind a kb. 3 órát…), de nem egyedül. Mesi és Gabi is pörgött rendesen. Be nem állt a szánk, amíg le nem szálltunk. Utána csak szájtátva bámultunk mindent. London lenyűgöző város! Úgy érzetem, hogy ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Miután megbeszéltük, hogy este elmegyünk bulizni és másnap, vagy utána (ki tudja, hogy ki mennyire lesz másnapos…) városnézés.

*a fiúknál*

A fiúk háza eszméletlen nagy volt, és meglepően tiszta.
– Jé, itt nincs rendetlenség! – mondta őszintén meglepetten Gabi. Tudtam, hogy szóvá fogja tenni, de reménykedtem benne, hogy kicsit finomabban…
- Persze! Hiszen turnézni voltunk! Gondolom valamikor benézett a takarító nő. – válaszolta Harry, majd ledobta magát a kanapéra.
– Legalább a cipődet vetted volna le! Könyörgöm! Ez fehér bőr! – szörnyülködött Liam. Válaszul Harry „csak lazán” stílusban lerúgta a cipőjét a földre.
– Köszönöm! – mondta ˇhálásan” a másik.
– Kajás vagyok, van itthon valami ehető? – kérdezte hirtelen Niall.
– Remélem… - mondtam, mert eszembe jutott, hogy ma még nem is kajáltam… megint.
- Na, ti aztán tényleg összeilletek. – poénkodott Louis.
– Haha. – válaszolt Niall.
– Te Louis, hol van Kevin? – kérdeztem, mert tudtam, hogy ez eltereli a gondolatait.
– Nem tudom… - gondolt bele.
– Szerintem a gépen hagytad… - szállt be Zayn.
– Jaj, ne! Kevin! Miért, miéért? – dramatizált Lou.
– Szerintem menjünk, mielőtt velünk keresteti meg… - súgtam oda Niall-nek, hogy csak ő hallja. Válaszként elmosolyodott és elkezdett a konyha felé húzni. Megálltam az ajtóban, amíg Niall kinyitotta a hűtőt.
– Neeee!! – üvöltött fel hirtelen.
– Mi az? Mi történt? – kérdeztem és komolyan rám jött a szívroham.
– Nincs itthon pizza! – mondta kétségbe esetten. Hát… legyünk őszinték. Mire is számítottam? Sóhajtottam és közben eszembe jutott egy ötlet.
 – Akkor miért nem rendelünk? – kérdeztem hirtelen.
– Reni, te egy zseni vagy! – ugrott boldogan a nyakamba.
– Tudom Niall, tudom… - mondtam és belemosolyogtam a vállába. Egyszer csak elengedett és a telefonja után kutatott. – A hátsó zsebedben. – mondtam mosolyogva.
– Ja, tényleg! – röhögte el magát és elővette az iPhone-ját. Megrendelte a pizzákat (a többiek is kértek) és kb. 15 perc alatt ki is hozták. Miután megvacsiztunk, a lányokkal felvonultunk és kiválasztottuk, hogy mit veszünk fel a bulira.

Gabi egy gyönyörű kék ruhát választott

Én egy egyszerű fekete ruhánál maradtam

Mesi egy lila összeállítás mellett döntött (ami nagyon jól állt neki!)

Amikor elkészültünk az öltözéssel, sminkkel és a hajunkkal, lementünk a fiúkhoz, akik szintén átöltöztek.
 – Wow! Nagyon csinik vagytok! – mondta őszintén Niall. 
– Az én csajom! – bólogatott Louis elismerően. 
– Meg persze ti sem vagytok rosszak… - mondta nekem és Mesinek. Hát… kösz Lou. 
– Erre inkább nem mondok semmit… - reagálta le Mesi. 
– Én sem… - értettem egyet. Kicsit mondjuk megbántott, hogy így viselkedik, de tudtam, hogy csak poén volt… 
- Ne csináljátok már! Csak poén volt! – erősítette meg gondolatomat Louis. 
– Rossz poén… - mondta halkan Niall. Muszáj volt elmosolyodnom. Olyan aranyos! Jó, befejeztem! Szóval, valahogy bezsúfolódtunk egy autóba (áúcs) és elindultunk. Nem sokat jártam el szórakozni. Őszintén nem nagyon szeretem az ilyen helyeket, de gondoltam, ma kivételt teszek. Már csak a fiúk kedvéért is. Nem is volt olyan rossz a hely. Semmi bagó szag, atom részeg emberek… és még a zene is jó volt! Ahogy bementünk egyből a bárpult felé az irányt. Én a lányokkal inkább maradtunk az üdítőknél, de a fiúk (kivéve persze Liam-et) valami alkoholos italt rendeltek. Miközben iszogattunk zenét váltottak, mire Mesi közölte, hogy ez a kedvenc száma és, hogy valaki feltétlenül menjen el vele táncolni. Mondanom sem kellett, Harry egyből felállt és elvonultak táncikálni. 
– Mi is menjünk? – kérdezte Louis Gabitól, mert lehetet rajta látni, hogy halálra unja magát, de a világért sem rontotta volna el a fiúk jó kedvét. Ahogy én sem. Mondjuk én nem unatkoztam, tökéletesen elvoltam azzal az egy pohár kólámmal és természetesen a szívószállal. 
Miután megittam a pohár tartalmát elkezdtem rágcsálni a szívószál végét. Kiskoromban is mindig ezt csináltam, legalább is anyu ezt mesélte. Ahogy visszagondoltam rá akaratlanul is elmosolyodtam. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy mi fog történni velem. Hogy milyen szerencsés leszek. Hogy milyen csodálatos barátom lesz. Hogy olyan életem lesz, amilyet megálmodtam magamnak. Tökéletes. Nagyon elbambulhattam, mert valaki megrázta a vállam. 
– Hahó! Föld hívja Renit! – mondta Liam. 
– Tessék? Bocsi, nem figyeltem… 
- Azt vettem észre. – jegyezte meg kedvesen. – Mindegy. Azt mondtam, hogy lassan haza kéne menni. Már fél 3 van. – ismételte meg. 
– Úristenem! Repül az idő… - motyogtam. – De… hol van Niall? – kérdeztem, mert már nem volt mellettem. 
– Gőzöm sincs… Arról sem, hogy mikor ment el. – sóhajtott Liam. – Majd én megkeresem, te szedd össze a többeket. – mondtam. 
– Köszi! – nézett rám hálásan. Csak mosolyogva megvontam a vállam. Miközben a tánctérnél próbálkoztam összetalálkoztam Harry-vel. 
– Nem láttad Niall-t? – próbáltam túlüvölteni a zenét. 
– Bement a mosdóba! –ordította vissza. Biccentettem egyet „köszi” stílusban és a mosdó felé vettem az irányt. Tudom, hogy nem lett volna szabad, de bementem a fiú WC-be és meg is találtam. Sajnos… Éppen egy másik lány száját falta. Gyorsan elrohantam Liam-hez. 
– Asszem’ megvan. – mondtam és közel álltam a sírógörcshöz. – Király, de hol? – kérdezte.
 – A fiúmosdó. – sóhajtottam. 
– Oké, hozom. A többek már a kocsinál vannak. – mondta és eltűnt a nagy tömegben. Kirohantam az autóhoz és már nem bírtam tovább. Éreztem, hogy az arcomat eláztatják a könnycseppek. Ahogy odaértem a többiekhez, rögtön Gabi nyakába borulva zokogtam tovább. Nagyon fájt. 
– Reni, mi történt? – kérdezte Harry kedvesen. 
– Niall egy… egy másik… lánnyal… a… a fiúmosdóban… - dadogtam össze-vissza. 
– Úristen… - mondta Gabi alig halhatóan. 
– Szegénykém. – simította meg a hátamat Mesi. Hozzá annyira nem állok közel, mint Gabihoz, de nekem ez is sokat jelentett. Teljesen összetörtem és Gabi ezt nagyon jól tudta. Egyrészt azért, mert nem szoktam sírni, igyekszem erős lenni. Másrészt már szinte jobban ismer, mint anyu. Most is tudta, hogy mire van szükségem. Rá. A többiek is ott álltak és próbáltak vigasztalni, ami tényleg nagyon jól esett, és ezért irtó hálás vagyok nekik, de abban a helyzetben semmi sem tudott megnyugtatni. Egyszer csak kicsapódott a szórakozóhely ajtaja és Niall futott ki rajta. Egyenesen hozzám. 
– Reni, tudom, mit érzel, de hidd el, ez nem az… 
- Aminek látszik? Dehogynem! Túl sokat ittál és részegen csókolgattál egy vadidegent, vagy tévedek? – támadt neki kegyetlenül Gabi. Komolyan kezdem elhinni, hogy olvas a fejemben. Ha nem a könnyeimtől fuldokolnék, és nem lennék ennyire megbántva, összetörve, megalázva… stb. Akkor én is pontosan ezt mondtam volna. 
– Gabi, ne csináld, had beszéljek vele! – kérte Niall.
 – Most biztos nem akar látni… - mondta halkan Louis is.
 – Hé, ne itt rendezzetek balhét, oké? – szólt közbe Liam. Bepréselődtünk az autóba (ezúttal Niall ült elől) és Liam hazahajtott.