11. Egyre több bonyodalom...

11. Egyre több bonyodalom…

Itt is van a 11. rész!:D Köszönjétek Rebinek, hogy ilyen hamar hoztam, mert nem hagyott addig békén.:’) Én is szeretlek!<3 :D Kicsit hosszabbra sikeredett, de van benne jó pár… érdekes dolog.;) Jaj, és lesz egy új szereplö is! A képét a rész végére raktam.:) Még annyit, hogy kiraktam pár dolgot ide =====>
nyugodtam chateljetek!:) Már tényleg nem pofázok többet, csak a szokásost: Komizni ér!;) Xx.

- Mi? Mesi? Ez biztos? Belőle nem néztem volna ki… Ajj… olyan jó fej volt…

- Ömm… nem akarok beleszólni, de ez rajtam mennyiben segít? - nézett rám Harry.
- Jaj, ne haragudj! Azt amúgy tudod, hogy kivel csalt meg Mesi?
- Valami Adammel, asszem'… - jaj, csak ne az legyen, akire gondolok… csak ne!
- Honnan… már, mint… erre hogyan jöttél rá? - dadogtam össze.
- Megnéztem a telefonját. Csomó SMS, közös képek, több órás beszélgetések… - sóhajtott.
- Harry… te tényleg szereted Őt? - kérdeztem komolyan.
- Nem. - válaszolta pici gondolkodás után. - Nézd, Reni… - kezdte - én csak azért randiztam Mesivel, hogy ne gondoljak arra a lányra, akibe tényleg bele vagyok esve… - nézett a szemembe. Sóhajtva megkérdeztem: - Ki az a lány?
- Csak akkor mondom el, ha megígéred, hogy titokban tartod! - szögezte le.
- Harry, ez csak természetes! - mosolyodtam el

- Fogggalmad sincs róla, hogy mennyi titkot őrzök.
- Hát legyen… te vagy az…

*eközben Louis szobájában*

*Gabi szemszöge

- Nézd Louis, beszélnünk kell. - kezdtem óvatosan.
- Én is szeretnék valamit mondani… - szakított félbe.
- Akkor mondd!
- Gabi, én már nem érzem ezt a kapcsolatot olyannak, amilyen az elején volt… Meg aztán láttam, hogy hogyan nézel Harry-re. - kacsintott. Hmm… egyszerűbb, mint hittem.
- Tudod, Én is pontosan erről akartam beszélni. Örülök, hogy egy véleményen vagyunk. - mosolyodtam el. - De azt a Harry-s dolgot…
- Nyugi… Megőrzöm a titkod. - ölelt meg. Tudtam, hogy ez már csak egy baráti ölelés, de nekem ez így volt kerek.J Vagyis Louis-szal.
- Harry-nek ezt mikor tervezted elmondani?
- Fogggalmam sincs… - sóhajtottam. - Egyelőre még tuti össze van törve és egy ideig biztos nem vágyik új párkapcsolatra… - gondolkodtam hangosan.

- Gabi! – nézett be Reni a szobába.

- Hm? – néztem föl.

- Ezt muszáj elmondanom… - intett a fejével, hogy menjek.

- Menj csak! – mosolyodott el Louis.

*Reni szemszöge

- Na, mondd! – vigyorgott rám barátnőm.

- Figyu… volt egy kis zűr Harry-ékkel, amit nem mondhatok el, mert megígértem neki, de most szüksége van egy emberre, aki meghallgatja, megvigasztalja, és mindig mellette van. Szóval, mivel engem felhívott Ádám, úgy gondoltam, hogy megkérlek, hogy figyelj Harry-re, nehogy valami hülyeséget csináljon. Oké? - hadartam el mindent egy levegőre.

- Csajszi, tudod, hogy mindig számíthatsz rám, és természetesen szívesen leszek Harry-vel. De… - „kár volt megnyugodnom…” – gondoltam. – mi az, hogy Ádám felhívott? Mit mondott? És ennek mi köze van a Harry-s dologhoz?

- Hát… mondtam neki, hogy új pasim van. Erre ő tudni akarta, hogy ki az. De nekem persze eszem ágában sem volt elmondani, mire ő kiakadt. Aztán már én is felemeltem a hangomat, mert nehogy már neki álljon feljebb, meg semmi köze hozzá, stb… Ezután leszögezte, hogy addig nem teszi le, amíg meg nem mondom. Majd én hozzávágtam, hogy számot változtatok, de a válasza aggasztott a legjobban…

- Mit mondott? – türelmetlenkedett.

- Azt, hogy te tudod… - mikor kimondtam Gabiból kitört a röhögés.

- Most meg mit nevetsz? Ez nagyon is komoly! – mondtam és tényleg kezdtem egyre jobban bepánikolni.

- Reni szerintem te paranoiás vagy. – mondta a nevetéstől vörös fejjel.

- De most megint miért? – tettem fel értelmes kérdésemet.

- Most komolyan… - nézett rám. – Miért is ártana neked?

- Nem is tudom… Talán mert nem mondtam meg neki, hogy ki az új pasim? – emeltem fel a hangom.

- Annyira… izé vagy. – forgatta meg a szemét. – De. Mivel én vagyok az LB-d, és meg is ígértem, hogy Harry-vel leszek… - sóhajtott. – A lényeg… ha te így érzed, én megbízom benned. De ha baj van, akkor egyből szólsz! Oké?

- Oké. – öleltem meg.

- És most? – kérdezte, miután nagy nehezen elengedtem.

- Ömm… filmezünk? – vigyorodtam el.

- Nekem jó, csak ne a Ted-et!

- Nyugi, azt már Niall-el megnéztem… Az elején a nevetéstől, a végén a meghatódottságtól sírtam.

- Én választok filmet. – szögezte le Gabi, mikor mentünk le a nappaliba.

- Oké, oké… - „törődtem bele”.

A választás végül is az Another Cinderella Story-ra esett. Mindketten imádtuk/imádjuk azt a filmet. Gabiról szerintem azt is el lehet mondani, hogy ő a filmbeli „herceget” is szereti. J

Mikor kábé a film felénél tartottunk, ordibálásra lettünk figyelmesek.

- Igen, szerintem is az lenne a legjobb, ha elmennél ahhoz az Adam gyerekhez és vissza sem jönnél! – üvöltötte Harry.

- El is megyek. – jött a hangos válasz Mesitől. Na, ja. Ezt láthattam volna előre. Már, mint, hogy veszekedés lesz a vége.

- Már itt sem vagyok… - mondta és a bőröndjét maga után vonszolva jött le a lépcsőn.

- Te meg mi a fenét csinálsz? – kérdezte normális hangsúllyal (a dobhártyám nevében is köszönöm…) Gabitól. Ekkor én is ránéztem, és alig bírtam visszafogni a feltörni készülő röhögést. 

- Gabi... minden oké? - kérdeztem, mire végre normális arcot vágott. 

- Persze. - vigyorgott. 

- Ookéé. Akkor én most húztam a pasimhoz. - mondta Mesi, de előtte csinált rólam (?) egy képet. 

- Ömm... oké. Ez most mire volt jó? 

- Csak a barátom megkért, hogy csináljak neki rólad egy képet. - mosolygott. 

- Ahha... 

- Te még mindig itt vagy?! - jött le Harry. "Ebből baj lesz..." - gondoltam.

- Nyugi, már megyek is. - és ezzel tényleg elment. De én tudtam, hogy nem örökre.

- Na végre! - sóhajtott fel Hazza, mikor becsukódott az ajtó. 

- Biztos, hogy ezt akarod? - tettem a vállára kezemet. 

- Teljesen. - erőltetett magára valami mosolyszerűséget. 

- Te tudod... - mondtam, mire Gabi elkezdett nevetni. Én csak megforgattam a szemem és látványosan felsóhajtottam. 

- Oké, befejeztem. - vigyorgott. 

- Reméltem is... - néztem rá "ezt még megbánod" arccal.

- Reni… beszélhetnénk? – köszörülte meg Harry a torkát.

- Persze. – mondtam vidáman.

- Minek neki a fényképed? Bár bocs, de szerintem, nem szeretne emléket rólad… meg úgy senkiről innen.

- Chh… nem is magának vitte. Azt mondta, hogy a barátja akarja látni. – grimaszoltam.

- Ha ezt Niall megtudja…

- De nem tudja meg, ugye?  - néztem rá.

- Nem… - adta meg magát.

- Köszi. – könnyebbültem meg.

- Hogy én miket meg nem teszek neked… - sóhajtott „gondterhelten”.

- Jaj, csak bele ne rokkanj! – nevettem el magam.

- Igyekszem… - röhögte el magát.

- Mi ilyen vicces? – karolt át hátulról Niall.

- Harry belerokkan a szívességekbe. – próbáltam érthetően elmondani, de a nevetéstől nem volt olyan könnyű. Enyhén levegőhiányban szenvedtem, és a hasam is fájt, mire abba tudtam hagyni a röhögést. Na jó, annyira azért talán nem volt vicces.

Miközben Niall elég értelmesen nézett ránk, mert valamiről nagyon lemaradt – olvastam le az arcáról, hogy kb. mi játszódott le a fejében – kopogtak.

- Nyitom! – rohantam. Mikor kinyitottam az ajtót, azzal a lendülettel be is csaptam volna, de Ő megakadályozott.

- Mit keresel itt? – kérdeztem nem valami barátságosan.

- Pont téged. – válaszolt. – Bemehetnék?

- Nem. Ha beszélni akarsz velem, akkor kimegyünk. Szögeztem le.

- Oké, oké. – tette fel kezeit.

- Mi van? – csuktam be magam mögött az ajtót.

*Harry szemszöge

- Hát legyen… te vagy az… - mondta Reninek. Alig bírtam visszafojtani a röhögést, olyan arcot vágott.

- Mondd, hogy csak viccelsz! – fehéredett el az arca.

- Persze, hogy csak viccelek! – löktem vállba.

- Te…!!! – és elkezdett egy párnával körbe kergetni a szobámba. Én is szeretlek, Reni.J

- De várj… - állt meg hirtelen. – ha nem én vagyok az a lány, akkor ki az? – vigyorodott el.

- Ami azt illeti…

*Reni szemszöge

 - Mi van? – csuktam be magam mögött az ajtót.

- Ki. A. Pasid. – szótagolta.

- Semmi. Közöd. Hozzá. – válaszoltam viszonylag nyugodtan. Addig van jó dolga, amíg fel nem képelem. Nem kéne ma kihúznia a gyufát.

- Meg volt a kérdés. Akkor most én jövök. Honnan tudod, hogy itt lakok? – mondtam hirtelen.

- Az újbarátnőm mondta. – rántotta meg a vállát.

- Á, szóval van új barátnőd, de azért tudni szeretnéd, hogy én kivel vagyok együtt…

- Pontosan. – bólintott. Na, jó. Ez csak szerintem fura?

- De minek akarod tudni? – most már tényleg kíváncsi voltam rá, hogy miért nem tud leakadni rólam.

 - Mert érdekel. – mondta pici szünet után.

- Miért? Miért nem tudsz békén hagyni? Van új barátnőd, boldog vagy. Mindketten élhetjük tovább az életünket.

- Ne már, azt hittem barátok vagyunk!

- Ezt meg honnan vetted?

- Te mondtad!

- Ugyan, kérlek! Mindenki ezt mondja szakítás után…

- De veled ellentétben, van, aki komolyan is gondolja…

- Ne kezd! –szóltam rá határozottan.

- Ugyan mit?

- Bűntudatot ébresztesz benne, csak, hogy megbocsássak! – vádoltam meg.

- Chh… te paranoiás vagy! – mondta, majd otthagyott.

- Hülye állat! – léptem be a konyhába.

- Most meg mit követtem el? – kérdezte Niall teli szájjal. Ezen muszáj volt elmosolyodnom. Ahogy nézett rám, nagy boci szemekkel, teli szájjal (jó, mondjuk az nem volt annyira cuki…).

- Nem neked mondtam… - mosolyogtam még mindig.

- Akkor nem baj, hogy felzabáltam azt a kaját, ami vacsi lett volna? – nézett kiskutyaszemekkel.

- Nekem aztán nem… - nyomtam egy puszit az arcára, majd felmentem.

Benyomtam a laptopom és felmentem twiterre. Nagyon régóta nem voltam fönt. Volt egy csomó követőm, privát üzeneteim és… nem privát is (nem tudom, hogy mondják, nem vagyok olyan nagy kocka).

Kaptam utálkozó leveleket is, de annál többet az igazi Directionerek-től. Néhány embert visszakövettem, had legyen jó napjuk…J

Aztán elolvastam pár üzit: „szia Reni! Én is magyar Directioner vagyok. Nagyon örülök nektek, és remélem, örökre együtt maradtok! Lécci kövess vissza!*-* Szeretlek! :) xx” Vagy például: „Hali!:D Sok boldogságot neked és Niall-nek! Tényleg nagyon összepasszoltok! Pls. kövess vissza! Te vagy a példaképem! Kökii!:D x”. Ezek mind, mind nagyon jól estek. Szeretem az ilyen rajongókat. Mindig eszembe juttatják, hogy régen én is csak egy voltam közülük.

Ezek után felmásztam Facebook-ra is. Millió ismerősnek jelölés, üzenetek és értesítések. Nem, ehhez már nem volt erőm.

Mivel már úgy is bekapcsoltam a laptopom, gondoltam beteszek egy filmet. Megnéztem a twilight legeslegutolsó részét.

Mivel kb. 2 órás film, elég későn lett vége. Gyorsan lementem vacsizni, de eszembe jutott, hogy Niall évezredekkel beelőzött. Na, jó, ez azért túlzás, de ő már rég megette az én vacsimat is. Végül csináltam egy bögrés levest, de annyira fűszeres volt, hogy minden kanál után innom kellett egy korty vizet. Utána rohanhattam mosdóba, de éppen Louis volt bent.

- Louis! Most azonnal engedj be! Mindjárt felrobbanok! – dörömböltem a fürdő ajtaján.

- Egy perc! – jött a válasz.

- Komolyan mondom, mindjárt keresek egy bokrot… - motyogtam és keresztbe tettem a lábaimat. – Louis, már letelt az egy perc! – üvöltöttem az ajtónak.

- Na, most boldog vagy? – nyitotta ki az ajtót. Én meg úgy rohantam be, mintha az életem múlna rajta.

- Köszi! – nyögtem ki, miután becsuktam az ajtót. Miután végeztem, gondoltam le is zuhanyozok.

 Mire bementem Niall szobájába, ő már aludt. Nem vette át a pizsijét, egy szál boxerbe terült szét az ágyon. Mosolyogva arrébb löktem (tényleg nagyon aranyosan aludt, de nagyon nehéz!!), és bemásztam mellé. Neki háttal helyezkedtem. Gondolom, még nem aludt annyira mélyen, mert amikor lerúgtam magamról a takarót (melegem volt, na!J), újra betakart és az egyik kezét a derekamra téve aludt el. Én is követtem a példáját. De még éjjel sem hervadt le a mosoly az arcomról. Egészen reggelig…

Új szereplő: Ádám.:))