12. Demi és Selena

12. Demi és Selena

Itt is van a 12. rész!:D Ezt is Rebinek köszönjétek!;) Én most neki köszönöm a +1 rendszeres olvasómat.<3 És hogy ma sem hagyott békén, így ilyen hamar hoztam ezt a részt.:'D Írtátok egy páran, hogy ez most nem egészen tiszta. De nyugi, majd kitisztul. Csak most így túl könnyü volt minden, hogy nem volt semmi izgalom.:D Túl vagyunk a 600-on, amit nagyon köszönök mindenkinek!<3 Na, de a pofázásból mára elég.:’) Jó olvasást!;) És ne feledjétek: komizni ér.;) Xx. 

Reggel ismét telefoncsörgésre keltem. De ezúttal Niall telója volt a bűnös. Megnéztem, hogy ki az, és Demi képe villogott a kijelzőn.

- Niall! Kapásod van! - próbáltam ébresztgetni. Hogy ilyenkor hogy bír aludni…

- Hát jó, akkor felveszem én. – mondtam neki, és benyomtam az „Answer”-t.

- Niall? – kérdezte egy csaj.

- Nem, én a barátnője vagyok. Ő még alszik… - néztem fiúmra mosolyogva.

- Ja igen. Az időeltolódás. Ne haragudj… nem akartalak felkelteni. – szabadkozott.

- Ugyan… kezdem megszokni, hogy minden reggel erre kelek. – nevettem halkan.

- Szegény… Úúú, nekem mennem kell. Megmondanád Niall-nek, hogy kerestem? – kérdezte.

- Persze, szólok neki. – ígértem meg.

- Köszi. Na, most már tényleg mennem kell. Örülök, hogy beszéltünk! Szia!

- Én is. Szia! – mondtam és már le is tette. Mivel még nagyon korán volt, visszafeküdtem aludni.

- Jó reggelt, kicsim! – nézett rám Niall, mikor másodszorra is felkeltem.

- Demi keresett. – nyögtem, majd megint megpróbáltam visszaaludni.

- Tudom, már beszéltem vele. – mondta, miközben leszedte az arcomról a párnámat.

- Akkor jó. Add vissza a párnámat! – nyavalyogtam.

- Nem! Gyere, csinálok reggelit. – húzott magával a konyhába.

- Kávét is kérsz? – tette elém a rántottát. Ásítva bólintottam. Fogalmam sincs, miért voltam ennyire fáradt.

- Este van kedved eljönni velem egy buliba? – kérdezte, miután megettük a reggelit.

- Először is: köszönöm a reggelit, nagyon finom volt! Másodszor: persze. – nyomtam egy puszit az arcára.

- Mit persze?  - jött le vigyorogva Gabi.

- Megyünk bulizni! – lelkesedett Niall.

- Én is mehetek? – csillant fel barátnőm szeme.

- Aha! – válaszoltunk egyszerre.

- Juj, akkor mit állok még itt? Azonnal el kell mennem hajat mosni!! Reni, gyere már! – rángatott föl magával.

- És amúgy hova is megyünk bulizni? – kérdezte Gabi, miközben hajat mosott.

- Nem tudom, Niall csak annyit mondott, hogy bulizni. – vontam meg a vállam. - Begöndöríthetem a hajadat? – vigyorogtam rá.

- De, csak ha be is fonod! – egyezett bele.

- Oké! – virultam. Imádtam a hajával szórakozni, és ezt ő is tudta. J

- Kész vagy! – mondtam egy olyan húsz perc után.

- Mondom, hogy a végén még fodrász leszel! Na, most én jövök! – ültetett le a székbe és kezelésbe vette a hajamat…

*Niall szemszöge

Reggel, mikor fölkeltem Reni még aludt. Gondoltam, felnézet twitterre. Nem volt kedvem felkelni, ezért a telómon néztem meg. Kiírtam a szokásos „Jóreggelt!:D” tweet-et és már pont le akartam tenni az éjjeli szekrényre a telefont, amikor Demi hívott.

- Reggelt! Mizujs? – szóltam bele lazán. Gyorsan kimásztam közben az ágyból és kimentem, nehogy Renit fölébresszem.

- Neked is! Ömm… a barátnőd nem szólt, hogy kerestelek? – kérdezte.

- Nem, most éppen alszik, de mikor kerestél?

- Ó, gondolom az éjszaka közepén. Bocsi, csak sosem bírom megszokni ezt az idióta időeltolódást…

- Semmi baj, de mit akartál?

- Csak annyi, hogy van-e kedvetek eljönni, bulizni ma este?

- Jól hangzik! Hol lesz? És mikor? – nyúltam papírért, hogy fölírjam. Demi lediktálta a címet és megmondta, hogy úgy induljunk el, hogy lehetőleg nyolcra ott legyünk.

- Köszi a meghívást! Tuti Reni is örül majd neki.

- Biztos. Aranyos csaj.

- Rólam is beszéltetek? – kezdtem megijedni, hogy miket pletykálhattak ezek a hátam mögött, miközben én aludtam.

- Persze, csak te voltál a téma. – nevetett. – Dehogy, csak megkértem, hogy szóljon neked, hogy kerestelek. De ami azt illeti, szívesen megismerném…

- Szerintem nagyon jól kijönnétek.

- Várom már az estét.

- Én is, nagyon.

- Mennem kell, indul a gépem. Akkor este.

- Este. Szia!

- Szia! – tette le.

Visszamentem a szobámba és befeküdtem Reni mellé, amíg fel nem kelt.

*Reni szemszöge

- Szerinted Demi emiatt kereste Niallt? – kérdeztem, miközben Gabi még mindig a hajammal volt elfoglalva.

- Mi másért? Ami mondjuk engem illet, már nagyon szeretném megismerni… - ábrándozott.

- Ja, nem lenne rossz találkozni. – értettem egyet.

- Milyen menők lennénk már, ha a buli után még visszamennénk a suliba…

- Én ezek után már nem nagyon vágyom vissza. Már csak Ádám hiányzik… - sóhajtottam.

- Jó. És hogyha úgy megyünk el, hogy ő azt hiszi, hogy itt vagyunk, és nem jön vissza? – kérdezte.

- Úgy oké. - vágtam rá. Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

- Na, kész is vagy! – mondta nem sokkal később Gabi.

- Végre! Köszönöm! - öleltem meg.

- Azt, hogy végeztünk, vagy hogy megcsináltam a hajadat?

- Mindkettőt. – feleltem kicsi gondolkozás után. Vállat vont és kivonult a szobából. Követtem a példáját.

- Na, most jön a legnehezebb kérdés. Mit vegyünk fel? – nézett rám kétségbeesetten. "Fúú, ezzel el leszünk egy darabig…” – gondoltam. És igazam lett.

- Lányok! Gyertek le, kész az ebéd! – hallottuk meg Liam hangját.

- Máris? Nahát, hogy szalad az idő! – csodálkozott Gabi.

- Bárcsak gyorsabban telne. – morogtam, miközben követtem barátnőmet a konyhához. Hát igen. Én nem annyira bírom ezt az órákon keresztül tartó ruhapróbákat, meg kiválasztani hozzá a cipőt, sminket, kiegészítőt, stb…

- Ne morogj már! Nem vagy te kutya! – szidott le Gabi. Tudom, hogy nem szereted, de ez van! Akár tetszik, akár nem. Te mondtad, hogy elmész a buliba, innentől vállald a felelőséget! – oktatott ki. A fiúk meg úgy néztek ránk, mintha egyenesen a diliházból jöttünk volna ki. Mondjuk, nem hibáztatom őket. Én sem néznék másképp, ha nem ismerném Gabit évek óta… Rutin kérdése az egész. Meg persze nemé.

- Igen is anyuci. – veregettem vállba édes, drága, idióta barátnőmet. Mindenki felnevetett a poénon, majd leültünk ebédelni.

- Finom volt, köszönöm. – állt fel Niall az asztaltól.

- Elhiszem. Az én részem felét is betoltad! – háborodtam fel. A fiúk Gabival csak nevettek.

- Bocsi, de nagyon rég volt reggeli! – vetette be kiskutyaszemeit. Tudta, hogy azoknak sosem tudok ellenállni. Most sem volt másképp.

- Ezért még megfizet! – motyogtam inkább magamnak.

- Még jó, hogy nem mondtad el neki a titkos nasis dobozunkat… - mondta halkan Gabi, miután Niall felment.

- Már csak az kéne… felzabálná szerintem dobozostul.

- Én simán kinézem belőle… - ezen muszáj volt felröhögnöm.

- Mi ilyen vicces? – nézett ránk Louis.

- Semmi, semmi. – mondtam gyorsan.

- Ja, azt halljuk… - vágta be a durcit.

- Ezzel nem hatsz meg! – nyújtottam rá a nyelvem.

- Nem is az volt a célom! – mondta gúnyosan. A többiek csak nevettek rajtunk, de engem nem érdekelt.

- Aha, persze. – válaszoltam ugyan olyan gúnyosan. Majd felrángattam magammal Gabit a vendégszobába és tovább kotorásztunk a cuccok között. Végül is Gabi egy egyszerű, krémszínű összeállítás mellett döntött:

Míg én egy cuki fehér ruhánál maradtam, fekete cipővel:

Gyorsan feltettük még a sminket - muszáj volt Gabiról itt csinálnom egy képet:

- aztán Niall szólt, hogy ideje indulnunk.

- Nahát! Eszméletlenül szépek vagytok! – forgatott meg mindkettőnket.

- Köszi. – pirultam el rögtön.

- Indulhatunk?

- Aha. – bólintottunk Gabival.

Pontosan nyolc után öt perccel értünk oda. Már nagyjából mindenki ott volt.

- Keressük meg Demit? – kérdezte Niall, benyomulva a tömegbe.

- Szerintem igen. Ő az egyetlen, akit ismerek itt! – próbáltam túl üvölteni a zenét.

 - Oké. – üvöltötte vissza. Tehát meghallotta. Remek! J

- Hát itt vagytok! Mindenhol titeket kerestelek! – jött oda hozzánk Demi.

- Szia! – ölelte meg Niallt, mire majdnem nekiugrottam. Még szerencse, hogy Gabi fogta a karomat.

- Sziasztok! Biztosan te vagy Reni! Te jó ég! Pont úgy nézel ki, mint Selena! – fordult hozzánk.

- Igen, mondták már… - bólogattam.

- Ne menjünk egy csendesebb helyre? – kérdezte mosolyogva.

- Az jó lenne. – feleltük Gabival. Bementünk egy szobába, ahova már kevésbé szűrődött be a zene.

- Szóval… ki ez a szőkeség? – mosolygott Demi.

- Ó, de bunkó vagyok! Demi, ő itt Gabi. A legjobb barátnőm. – mutattam be.

- Örvendek.

- Én is. Fú, hatalmas rajongód vagyok! Imádom a stílusod, a hangod, a filmjeidet, a sorozatokat, amikben szerepelsz! – áradozott Gabi.

- Nagyon köszönöm! – mondta Demi. Ahogy egyre többet beszélgettünk, egyre jobb lett a hangulat is. Mindenki feloldódott.

- Na, látod? Megmondtam, hogy jól kifogtok jönni! – mosolygott büszkén Niall.

- Jó, ezúttal igazad volt. Nagy kaland! – forgatta mosolyogva szemét Demi.

- Mi az, hogy ezúttal? Eddig sosem volt igazam? – háborodott rögtön fel a barátom.

- Hát… - gondolkoztam el. – Nem nagyon… - ráztam meg a fejem. Gabi már alig bírta visszatartani a röhögést, de én is hasonlóképpen voltam vele, sőt! Ha jól láttam, akkor Demi sem volt másképp.

- Ezzel most megbántottál. – fonta keresztbe karjait, mellkasa előtt.

- Bocsi… - néztem rá bociszemekkel.

- Ajj, tudod, hogy nem bírok rád haragudni! – ölelt magához.

- Tudom. És ki is használom. Akár csak te! – löktem meg finoman a vállát, miután kibontakoztam öleléséből.

- Halihó! – nézett be egyszer csak… Selena.

- Szia! Jaj, de jó, hogy mégis csak el tudtál jönni! – ment oda hozzá rögtön Demi.

- Igen, direkt meglepi volt! – ölelte át barátnőjét Sel.

- Ők itt a barátaim. Gondolom Niallt már ismered. Az csajszi, aki úgy néz ki, mint te, Ő a barátnője, Reni. A szőkeség meg Gabi. – mutatott végig rajtunk.

- Nagyon örvendek Gabi és… én. – mosolygott Selena.

- Mi is. – válaszoltunk egyszerre. Bár engem kifejezetten zavart, hogy a pasimat emberszámba se veszi, de Gabi megszorította a karomat és kaptam egy „Ne csinálj fesztivált!” pillantást is.

- Egy perc. – mondta Selena és kiment. Én rögtön odabújtam Niall-höz, mire ő átölelt.

- Ne haragudjatok a viselkedéséért, de rossz emlékei vannak… - szabadkozott Demi.

- Semmi baj… - motyogta Niall a hajamba.

- Itt vagyok, bocsi. Csak közben megjöttek a barátaim. – jött be Selena és mögötte két ember, kéz a kézben. Nem hittem a szememnek…